Képviselőházi irományok, 1896. XXXIII. kötet • 929-979., CCCXL-CCCLXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-933. A kereskedelemügyi m. kir. miniser jelentése az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-cz. 3. §-a alapján kiadott rendelet tárgyában

933. szám. 27 933. s%ám. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t-cz. 3..§-a alapján kiadott rendelet tárgyában. Tisztelt Képviselőház! Az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-cz. 3. §-a alapján kiadott rendeletemet, melyet az érdekelt iparosok folyamodványa alapján a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök és földmívelésügyi minister, valamint a Horvát-SzlavonDalmátországi bán urak hozzájárulásával, áz alább felsorolandó okokból kiadtam, az idézett . törvényczikk 3. §-ában foglalt utasításhoz képest van szerencsém a tisztelt háznak bemutatni. Hivatali elődöm 1892. évi márczius hó 5-én 14.837. sz. a. kiadott rendelete értelmében, a jelen rendeletemben emiitett élelmi czikkek, úgymint: sonka, kolbász-félék és egyéb hideg felvágottak, valamint sajtok, vasárnaponként csakis déli 12 óráig, június és július hónapokban pedig oly városokban, melyek lakossága a 20.000-et meghaladja, délelőtti 10 óráig voltak árusíthatók. Az 1891 : XIII. t.-cz. 3. §-ából kivehetőleg e törvény megalkotásánál már a törvényhozás is utalt arra, hogy az üzleti zárórák vasárnapi megállapításánál a fogyasztó közönség elsőbbrendű igényei nem hagyhatók figyelmen kívül, mert a törvény 3. §-ában adott felhatalmazásnál a fogyasztó közönség igényei alapján nyújtott lehetőséget arra, hogy bizonyos üzletágaknál a vasárnaponként, illetve a törvényes munkaszüneti napokon való árusítás kivételesen megengedhető legyen. A tapasztalati tények mutatják, hogy hivatali elődöm fentebb idézett rendeletének ama határozmányai, melyek az élelmi czikkekkel való kereskedés vasárnapi záróráját szabályozzák, nem elégítik ki mindenben a gyakorlati élet követelményeit. Épen az élelmi czikkek azok, melyek tekintetében a fogyasztó közönség szükségleteinek kielégítésénél nem lehet merev szabályokat felállítani, s különösen a romlásnak kitett árúk vagy az előre nem látott szükségletek szempontjából nem lehet a közönséget arra utalni, hogy a szükséges élelmi szereket, a munkaszüneti napokon oly időpontban, nevezetesen délelőtt 12, illetve 10 óra előtt szerezzék be, midőn a szükséglet terjedelme még nem is ismeretes, s midőn az élelmi czikk a fogyasztás időpontjáig esetleg a megromlás veszélyének is ki van téve. 4*