Képviselőházi irományok, 1896. XXXI. kötet • 883-908., CCCXXX-CCCXXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-887. Törvényjavaslat a consuli illetékek szabályozásáról

58 887. szám. 50% pótlék a tarifa li. és III. részében felsorolt tételekhez. Ez a pótlék csakis a tervezet II. és III. részében előforduló állandó illetékeknél szedhető, ellenben nem érintetnek általa a százalékos illetékek, melyek amúgy is az érték magassága szerint fokozódnak. E pótlék rendszeresitésének okai a következők: A tarifa két utolsó részének áttekintéséből kiviláglik, hogy az illetékköteles hivatalos cselekmények után járó illetékek megállapitásánál nincs megkülönböztetés téve azokra az országokra nézve, a melyekben cs. és kir. consuli hivatalok vannak felállitva, hanem majdnem kivétel nélkül valamennyi consuli hivatal részére egyenlő illetéktételek érvényesek. Bizonyos pedig, hogy a pénznek fizetési ereje az európai államokban és azokban az országokban, melyek a középtengerrel határosak, majdnem egyenlő, és ha ezen államok egyikében vagy másikában előfordulnak is értékkülönbözetek, ezek korántsem oly jelentékenyek, hogy ezen országok részére ebből az okból külön illetékmérvek megállapítását indokoltnak lehetne tekinteni. Másként alakul azonban a helyzet az ázsiai és afrikai országokban, az amerikai államokban és az ausztráliai gyarmatokban. Mindenki, a ki e vidékek viszonyait ismeri, tudja, hogy ott a pénz értéke csekélyebb, másfelől a kereset könnyebb és jövedelmezőbb ugyan, de viszont az életszükségleti czikkekért fizetendő árak sokkal magasabbak, mint Európában. Ezek a viszonyok szolgáltattak indokot arra, hogy egyes államok consuli hivatalaik részére ily vidékeken egész külön illetékeket állapítottak meg, a minél az a körülmény különösen figyelembe jött, hogy az oczeánon túli országokban és a távol kelet területem a consuli hivatalok felállítása és fentartása az államnak sokkal több áldozatába kerül, természetesnek mutatkozott tehát, hogy ezen többlet fedezetéül nagyobb illetékek is követeltessenek így a német illetéktarifa két külön sorozatból áll, melyeknek egyike az Európában elhelyezett consulatusoknál (Törökországot és annak fenhatósága alatt levő államokat kivéve), másika pedig az Európán kívülieknél alkalmaztatik. Hasonló elkülönítést tüntet fel az olasz tarifa, mely külön illetékeket állapit meg az európai, az afrikai és ázsiai középtengeri, a fekete- és vöröstengeri államok, a canári és azovi szigetekre nézve, továbbá Marokkó és Madeirában levő consuli hivatalok számára és különös illetékeket az amerikai államok és az oczeáni, valamint az oczeán melletti afrikai és ázsiai országok részére. Az angol és belga tarifa is hasonló megkülönböztetést tesz, a melynek oka mindenütt az értékviszonyoknak és a pénz fizetési erejének az a különbözősége, mely az európai és nem európai országokban létezik. A mi consuli hivatalainknál is ily viszonyok állanak fenn a jelzett vidékeken, a mire a reform alkalmával figyelemmel kellett lenni, annál inkább, mert több az oczeánon túli országokban elhelyezett cs. és kir. consuli hivatalok által eddigi illetéktételeinknek ezen aránytalansága ismételve ki lett mutatva. Az illetéktételek különbözősége, — az alakiságot értve — vagy az által lett volna elérhető, hogy a távolibb területek részére érvényes külön tarifa állíttatott volna fel, úgy, a mint az a német, olasz, belga és angol tarifában történt, vagy az által, ha az említett távoli országokban levő consuli hivatalok elvileg feljogosittattak volna, hogy a megállapított illetékek után meghatározott százalékot pótlékként szedhessenek. Habár a külön tarifarendszer igen elfogadhatónak látszik, mégis szembetűnő hátránya az, hogy könnyű áttekintés hiányzik és gyakrabban fordulhatnának elő tévedések a tételek gyakorlati alkalmazásánál. Czélszerűbbnek látszik tehát a százalékos pótlék rendszere, mely mellett megóvatik a tarifa könnyű áttekinthetősége és alig merülhet fel tévedés.