Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-856. Törvényjavaslat a községi közigazgatási tanfolyamokról

856. szám. 33 A tanfolyamoknak ily módon tervezett berendezésénél számithatni vélek a székhelyekül kiszemelt városok, valamint általában a vármegyék és községek bizonyos mértékű indokolt áldozatkészségére. De a fő teher az államra hárul, melynek közvetlen anyagi támogatással elő kell mozditania azt, hogy a tanfolyamok kellően népesek legyenek; hogy a tanulók tényleg tanuljanak; hogy a községi közigazgatási szolgálat czéljaira biztositva legyen a szükséges számú és szakképzettségű elem. A 3. §-hoz. A 2. §., mely szerint a törvény életbeléptekor aljegyző, (segédjegyző, jegyzősegéd) jegyzőgyakornok, vagy jegyzői Írnokként már tényleg működő, de jegyzői szigorlatot még nem tett egyének tanfolyam hallgatására és ennek befejeztével vizsgálattételre átmenetileg, vagyis a törvényjavaslat szerint 3 éven belül, a jelenlegi iskolai alapminősültség (középtanodai 6 osztály végzésének) kimutatása esetén is, de csak legalább egy évi, a törvény életbeléptét egészben vagy részben megelőző gyakorlat eltöltése után bocsáthatók, mint szükséges átmeneti intézkedés alig igényel bővebb indokolást; mert ily átmeneti intézkedés hiányában a községi közigazgatási tanfolyamokon egyelőre csak gyér számú hallgatóközönségre lehetne számítani, és mert a már alkalmazásban levő segédjegyzők, jegyzőgyakornokok, vagy jegyzői írnokoktól azt kívánni, hogy még további % gymn. stb. osztályt tanuljanak, tulszigorú eljárás lenne. Viszont a tanfolyam hallgatása ezekre feltétlenül kőtelező, és e nélkül vizsgálattételre nem bocsáthatók. A 3. §-hos. y A törvényjavaslat 3. §-a, a midőn a fentiekből kifolyólag kimondja, hogy jövőre nézve a jegyzői minősítést a községi közigazgatási tanfolyam végzése és a községi közigazgatási államvizsgálat letétele fogja megadni, egyúttal a szerzett jogokat a lehető legszabadelvűbb elbánásban részesiti. Általános közigazgatási érdekből, vagyis a községi igazgatás színvonalának emelése szempontjából kívánatos lenne, hogy a régi rendszer szerint vármegyei vizsgáló bizottságok előtt szigorlatot tett, különösen a tényleges jegyzői szolgálatban nem álló egyénektől, ha nem is tanfolyam hallgatása, de országos jellegű minősítés szerezhetése végett* legalább az új államvizsgálatnak pótlólag letétele kivántassék. Az elvileg indokolható ily irányú rendelkezést azonban gyakorlati és méltányossági szempontokra való tekintettel azért nem hozom javaslatba, mert e rendelkezés az egyébként megbízható, de szerényebb képességű és képzettségű, elemeknek a jegyzői pályától -elriasztására, már az életczélhoz közel jutott egyéneknek existentialis romlására s e mellett arra is vezethetne, hogy a községi közigazgatásnál szükséges munkaerő a kellő mennyiségben nem állana rendelkezésre. A törvényjavaslat 3. §-a nemcsak teljesen megkíméli, de némileg még ki is terjeszti a szerzett jogokat. Ugyanis az 1883: I. t.-cz. 6. §-a szerint a vármegyei vizsgáló bizottság előtt letett jegyzői vizsgálat idáig csak az illető vármegye területére nézve volt érvényes. Ha az okleveles jegyző más vármegye területén kívánt alkalmazást nyerni: itt egészen új vizsgálatot kellett tennie; kivéve, ha a vizsgálat letétele után azon hatóság területén, melytől a képességi bizonyítványt nyerte, legalább három évig mint önálló jegyző vagy aljegyző (segédjegyző) kielégitőleg működött s ezt alispáni bizonyitványnyal tudta igazolni, amely esetben képességi bizonyítványa országos érvényűvé vált s idegen vármegyében alkalmaztatása esetén nem egészen új, hanem csupán az itteni szabályrendeletekből való vizsgálattételre volt kötelezhető. Minthogy azonban a jegyzői oklevél érvénye tekintetében tett eme megkülönböztetés a múltban sem volt kellően indokolt, a mennyiben a jegyzői vizsgálatok tárgya, vagyis a jegyKÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. XXX. KÖTET. &