Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-855. A közösügyi kiadásokhoz hozzájárulási aránynak ujból megállapitására 1900-ban kiküldött Magyar Országos Bizottság irományai

855. szám. 11 választja a hetes albizottságot, még pedig gróf Gsáky Albint, Falk Miksát, Láng Lajost, Lukács Antalt, Matlekovits Sándort, Pulszky Ágostot és Tisza Kálmánt. Azon esetre, hogy ha Tisza Kálmán akadályozva volna a tárgyalásokban részt venni, helyébe Pallavicini Ede őrgróf fogna a hetes albizottságba meghivatni. 2. Kérdés intéztetvén a kormány tagjaihoz, vájjon miféle újabb adatokat szándékozik a kormány a kvótabizottság elé térj észt eni, mi nisterelnök úr kijelenti, hogy a múlt évi novemberben előterjesztett adatok 1897. végéig terjednek. Azóta megjelentek ugyan a magyar szent korona országainak 1898. évre vonatkozó zárszámadásai, de az ugyanezen évre szóló osztrák zárszámadások még nem állnak rendelkezésre. Ennélfogva a kormány nincsen azon helyzetben, hogy a múlt évi adatokat újakkal kiegészíthetné, de kész, ha a bizottság tagjai közül valaki nem volna a tavalyi adatok birtokában, ezeket rendelkezésére bocsátani. 3. Ezután megkezdődvén az érdemleges tárgyalás, nevezetesen a hetes albizottságnak adandó utasítás megállapítása, hosszabb vita után, melyben a bizottság valamenyi tagja részt vett, az előadó indítványára határoztatik: Minthogy újabb adatok nem állanak a bizottság rendelkezésére, a régi alapokon tett számítás eredménye természetesen nem lehet más, mint az, melyhez a múlt évi magyar kvóta-bizottság jutott, tudniillik a 33-84 magyar kvóta, de szintúgy fennállanak mindazon okok is, melyek az akkori magyar bizottságot arra indították, hogy ezen számszerű eredménynél valamivel magasabb kvótát fogadjon el Magyarország terhére. Mindezen okok, melyek az 1899. november 22-én kelt jelentésben részletesen elősoroltatnak, változatlanul fennállván, a magyar országos bizottság teljesen magáévá teszi az 1899-ikí magyar bizottság álláspontját, nevezetesen hogy a kvóta 1900. július 1-től 1909. deczember 31-ig terjedő időtartamra állapíttassák meg, hogy addig, mig a monarchia két állama közt a vámközösség fennáll, a közös vámjövedelmek a törvényekben megjelölt levonások után a közösügyi költségek fedezésére fordittat2*