Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-855. A közösügyi kiadásokhoz hozzájárulási aránynak ujból megállapitására 1900-ban kiküldött Magyar Országos Bizottság irományai

8 855. szám. ság, hogy a maga részéről is fentartja azon elvi álláspontot, melyet elődjei 1896 óta elfoglaltak, azaz hogy a kvótát 10 esztendőre kivánná megállapittatni és a vámbevételeket mindaddig, mier a monarchia két állama közt a vámügyek közössége fennáll, első sorban a közösügyi kiadások fedezésére fordíttatni. A mi pedig magát a hozzájárulási arányt illeti, a bizottság azt, miként 30 év óta minden magyar kvóta-bizottság a mindkét államban fennálló és egyenlő alapelveken nyugvó egyenes és közvetett adók bruttó-eredményeiből kívánja kiszámíttatni. Hogy ez megtörténhessék, mindenekelőtt kérdés lett intézve a kormányhoz, vájjon azon adatokon kivül, a melyek 1899-ben lettek a kvóta-bizottság elé terjesztve és melyeknek alapján ama bizottság a maga számítását megejtette, vannak-e újabb adatok, melyek a jelenlegi bizottság elé terjeszthetők és itt egy újabb számítás alapját képezhetnék. A kormány tagjai erre kijelentették, hogy a múlt évben előterjesztett adatok 1897 végéig terjednek és habár a magyar kormány azon helyzetben volna, hogy az 1898-iki magyar zárszámadásokat bemutathatná, de a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak 1898-ra vonatkozó zárszámadásai még nem állván rendelkezésre, a kvóta kiszámítására szolgálható újabb adatok nem terjeszthetők elő. Ily körülmények között a magyar országos bizottság, a mi a számbeli eredményeket illeti, újabb adatok hiányában elfogadta azon számítást, melyet elődje 1899-ben tett és a mely szerint a magyar korona országait, a 2°/o-os praecipuumot is beleértve, 33-84 kvóta terhelné. Az 1899-iki magyar bizottság azonban nem ragaszkodott ezen számbeli eredményhez, hanem késznek nyilatkozott egy -aránylag csekély többletet (0 56) elvállalni Magyarország terhére azon okokból, melyek ama bizottság 1899. november 22-én kelt jelentésében részletesen elő vannak adva. A jelenlegi országos bizottságnak tehát azon kérdéssel kellett foglalkozna vájjon még ma is fennállanak-e azon okok, melyek e tekintetben a múlt évben irányadók voltak? Azok közül az egyik kétségtelenül még ma is fennáll, tudniillik, hogy osztrák részről a magyar számítási alap soha el nem fogadtatott, de még eltekintve a két bizottság közt e tekintetben létező elvi eltéréstől, még *a magyar számítás részleteire nézve is osztrák részről komoly kifogások tétettek, melyeknek egyenként való megvitatása nem csak hosszadalmas, de minden valószínűség szerint eredménytelen is lett volna. A magyar országos bizottság tehát a maga részéről nem tartotta czélszerűnek ezen kifogások mindegyikére nézve az osztrák deputáczióval hosszadalmas és a mellett reménytelen vitába bocsátkozni, hanem a maga részéről elfogadta azon pausális többletet, mely mintegy az emiitett differencziák kiegyenlítése gyanánt a 34-4 magyar kvótában foglaltatik. Nagy súlyt fektet azonkívül a jelenlegi magyar bizottság is azon erkölcsi előnyre, melylyel a kvóta-kérdésnek parlamenti úton való megoldása a monarchia mindkét államára nézve birna. Igaz, hogy ezen nagyon is kívánatos eredmény a magyar bizottságnak múlt évi előzékenysége daczára sem volt elérhető, de ezen sajnos ténynek okai az országos bizottságok hatáskörén kivül fekszenek és nem menthetik fel az országos bizottságokat azon kötelezettség alól, miszerint — valahányszor alkalom van rá — megújítsák a kísérletet egymással egyetértésre jutni és igy legalább lehetőségét megadni annak, hogy kedvezőbb politikai viszonyok között a kvóta-kérdésnek parlamenti úton való megoldására meglegyen a törvény által megjelölt tárgyalási alap. Az imént emiitett elvek, úgy látszik, az osztrák bizottság kebelében is érvényre jutottak, mert a két hetes albizottság összejövetele alkalmával az osztrák bizottság azonnal oly javas-