Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.
Irományszámok - 1896-858. Törvényjavaslat a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról
96 858. szám. 2-ik melléklet a 858. számú irományhoz. Nagyméltóságú Minister Úr! Nagyméltóságod kegyes megbízásából a gazdasági munkás- és cselédsegélyző pénztárról való törvényjavaslatot és az ahhoz csatolt szakértői jelentést áttanulmányozván, van szerencsém jelenteni, hogy az meggyőződésem szerint úgy a biztosítási technika, valamint a valószínűség elmélete szerint várható pénzügyi eredmény szempontjából minden követelménynek megfelel. Az alapul szolgáló számadatok óvatos felvétele biztosítékot nyújt az iránt, hogy az állam e segélypénztárban egészséges és rendkívüli módon fejlődésre képes intézményt létesít, mely a mezőgazdasági munkások érdekét szolgálva, egyszersmind a legszolidabb elvekből indul ki, és az igért kedvezményeket szolgáltatni is képes lesz; különösen, ha az intézmény létesítése után annak fejlődése is mindenkor kellő megfigyelés tárgya lesz, és a működésével beszerezhető statisztikai adatok a díjtartalékok évi számításánál mindenkor már felhasználtatnak. Ez különösen azért szükséges, mert az első években az egész bevétel legjelentékenyebb része tartalékba lesz helyezendő sokkal később eszközlendő fizetések födözésére. így még a legszélsőbb esetekben is — pl. valamely járványnak mai'napság alig várható rendkívüli mértékben való fellépésénél — a keletkező hiány évek sorában ismét födözhető lesz. Hozzáteszem még, hogy a szakértők készítette mérleg a lehető legkedvezőtlenebb esetet mutatja be; mert míg az l-2o-szal biztositolt cselédek száma csakugyan közel 600.000, tehát 1,000.000 rendkívüli tagra lehet számítani, a 10-40 koronát lefizető első csoportbeli rendes tagok száma, ha a munkáscsaládok összes családfői is belépnének, — a mi nem tehető fel, — az 500.000-et el nem fogja érni. így azután remélhető, hogy csakugyan a törvényszabta minimumon túl menő kedvezmények is lesznek adhatók, a mi első sorban a nem balesetből származó halálozásoknál volna kívánatos. Evvel szemben azonban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az most csakis, mint facultativ lehetőség, az igazgatóságnak maradjon föntartva, a mennyiben ez összeg úgy a belépő tagok számától, mint a rendkívüli és rendes tagok viszonyszámától függ, annak megítélésére tehát jelenleg minden kulcs hiányzik. Végül még kötelességemnek tartom azon körülmény fölemlitését, hogy az összes számitások a díjtartaléknak négy százalékkal való kamatoztatását tételezik fel. Maradtam legmélyebb tisztelettel Nagyméltóságod készséges szolgája: Budapest, 1900. május 14. Köriig Gyula s. k.
