Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról
834. szám. 83 számára főleg a községi közigazgatás kijelölt, nem találja meg sem erkölcsi, sem anyagi függetlenségének és boldogulásának, sem további tudományos kiképzésének és előhaladásának feltételeit, mely körülmény magában hordja azon baj okát, hogy a társadalomnak épen azon elemei, a melyektől a kivánatos előképzettség, fegyelmezettebb erkölcsi felfogás s ezzel a közszolgálat ezen ágában kiválóan feltételezett fokozottabb megbízhatóság joggal elvárható, ez ideig nem szívesen s csak igen korlátolt számban léptek állatorvosi pályára. A meglevő szervezetnek egyik legjelentékenyebb hibája mégis az, hogy egy oly kiválóan országos érdek szolgálatában, mint a minő az állategészségügyi rendészet, az önkormányzati körök magukra hagyattak és saját — sokszor igen különböző és igen hiányos anyagi erejökre utaltattak. Ennek kifolyása azután az, hogy mig az ország vagyonosabb részei a kellő anyagi erővel rendelkezvén, megfelelő számú és megfelelő képzettségű állatorvosokról gondoskodhatnak, az ország legnagyobb és pedig főként állattenyésztő részében egyfelől az anyagi eszközök hiánya, másfelől pedig az állategészségügyi rendészet fontossága iránti érzéketlenség miatt állatorvosi szakszolgálat tekintetében a legmérsékeltebb igények kielégítése sem várható. Elég legyen e tekintetben csak arra utalnom, hogy mig az- ország 63 vármegyéjében és ezen vátmegyék 409 járásában összesen 217 törvényhatósági és járási állatorvos látja el az állatorvosi szakszolgálatot, kivévén azon kevés számú községeket, a melyeknek külön állatorvosuk van, addig 25 törvényhatósági jogú város összesen 117 állatorvossal rendelkezik. Indokolja ugyan e?en aránytalanságot részben a nagyobb városokban összpontosuló állatforgalom is, de még sem oly mértékben, hogy állatorvosok száma tekintetében a vagyonosabb és az állategészségügyi rendészet iránt több fogékonysággal biró városok és a vidék közt feltűnő aránytalanságok ne volnának. Nem kisebb az aránytalanság állatorvosok tekintetében a vagyonosabb és kevésbé vagyonos vármegyei törvényhatóságok között sem. Erről részletes tájékozást nyújt a mellékelt táblázatos kimutatás, e helyen csak a feltűnőbb különbségeket sorolom fel. így p. o. mig Békés vármegyében 156 Q kilométer területre és 5500 drb nagy állatra, Bács-Bodrog vármegyében 194 • kilométer területre és 6917 drb nagy állatra, Torontál vármegyében 336 • kilométer területre és 13.631 drb nagy állatra, Csongrád vármegyében 262 D kilométer területre és 18.398 drb nagy állatra, Vas vármegyében 500 • kilométer területre és 18.313 darab nagy állatra jut egyegy állatorvos, addig Ung vármegyében 1526 • kilométer területre és 34.219 darab nagy állatra, Máramaros vármegyében 2070 • kilométer területre és 28.709 darab nagy állatra, Turócz vármegyében 1150 • kilométer területre és 25.735 nagy állatra, Árva vármegyében 2077 • kilométer területre és 65.416 nagy állatra jut egy állatorvos, és több oly vármegyei törvényhatóság van, melynek egész területén egyetlen állatorvos van hivatva a szakszolgálatot ellátni. Már pedig az állategészségügyi rendészet eredményes működésének alapföltétele, hogy különösen az állatállományban rejlő vagyont legnagyobb pusztitással fenyegető állatjárványok felmerülésekor a szükséges óvó és elfojtó intézkedések a veszélynek kitett egész terület minden pontján egyenlő erélylyel és pontossággal hajtassanak végre. Hisz ragadós, közvetlen vagy közvetett érintkezés útján terjedő betegség ellen kezdetben igen könnyű és sikeres lehet a védekezés, feltéve, hogy az mindenütt egyenlő erélylyel történik; ott azonban, hol a védekezés elégtelensége vagy teljes hiánya folytán egy-egy betegség járványos jelleget öltött, hol egyes betegségekből járványfészkek keletkezhettek, ott már csak kétes értéke van annak, hogy a mulaszn*
