Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról
80 834. szám. És különösen igyekeztem állategészségügyi viszonyaink fokozatos javulása révén állattenyésztésünk jövedelmezőségének érdekeit lehetőleg kielégíteni a legújabban Ausztriával létrejött állatforgalmi megegyezés megkötésével, és sikerült is az eddigi széleskörű korlátozásol 7 ; nagy részének megszüntetésével Ausztria és Magyarország állatforgalmában oly helyzetet létesíteni, melynek keretében állatkivitelünk Ausztria felé az ottani állategészségügyi viszonyok veszélyeztetése nélkül lesz lebonyolítható s lehetővé válik, hogy Magyarország egyes nagyobb terjedelmű, de egy közigazgatási egységet képező területei zárlatok szempontjából külön állategészségügyi körzetekre osztassanak fel, egyes nagyobb sertéshizlaló telepek pedig állami állategészségrendőri felügyelet alá vonatván, az azokból származó állatok Ausztriába akadálytalanul bebocsáttassanak. Az állattenyésztés közvetlen emelésére sem hiányoztak sem a szükséges törvényhozási, sem a szükséges kormányzati intézkedések. Az 1894 : XII. t.-cz.-nek a közlegelők használatának szabályozására és a köztenyésztésre szolgáló apaállatok megválasztására és kötelező beszerzésére vonatkozó határozmányai az állattenyésztés különböző ágainak közvetlen vagy közvetett állami támogatása, mely a legkülönbözőbb alakban nyilvánul: mindezen s még igen számos kormányzati intézkedések az állattenyésztés emelését s a vele összefüggő gazdasági érdekeknek lehető támogatását, e gazdasági ágnak lehető felvirágoztatását czélozzák. S hogy mindez nem volt sikertelen és eredménytelen, mutatja Magyarország állattenyésztésének jelenlegi állapota s nem kétlem, még szembeötlőbb és általánosabb lesz különösen a minőségi emelkedés akkor, a mikor az 1894 : XII. t.-cz.-nek a népies tenyésztés érdekeit szolgáló rendelkezései teljes mérvben végre lesznek hajthatók, s éreztetni fogják hatásukat. Azonban daczára az ezen s még számos törvényhozási és kormányzati intézkedésekben nyilvánuló állami támogatásnak és daczára annak, hogy gazdaközönségünk körében is mind tágabb tért hódítanak és mind kiterjedtebb gyakorlati alkalmazást nyernek az okszerűbb állattenyésztés elvei, még mindig van egy igen jelentékeny akadálya állattenyésztésünk további fejlődésének. Ez akadály állategészségügyi viszonyainkban rejlik. Állategészségügyi viszonyaink hiányai pedig több oldalról hátráltatják állattenyésztésünk kívánatos fejlődését. Először nem teljesen kielégítő állategészségügyi viszonyok mellett mindig közel fekszik a veszély, hogy a meglevő állatállomány az állati betegségek okozta pusztiíásoktól s ezzel a mezőgazdaság óriási károsodásoktól eredményesen meg nem védhető; másodszor a jelen állategészségügyi viszonyok mellett egy oly államban, mely értékesítés tekintetében legfőként a külföldre van utalva, alig szerezhetők meg az előnyös értékesítés feltételei. Az állatforgalom ugyanis úgy bent az ország területén, mint különösen a kivitelre való tekintettel csak teljesen megbízható állategészségügyi viszonyokra támaszkodhatik, állandóan fenforogván annak a lehetősége, hogy az állategészségügyi tekintetben nem teljesen megbízható helyről származó állatokkal az esetleges állati járványok vészmentes helyekre hurczoltatnak. Azon kettős czél tehát, melyek szerint Magyarország állatállománya az állati betegségek okozta pusztításoktól a lehetőségig megóvassék s hogy az okszerű gazdasági törekvés által létrehozott állattenyésztés számára a lehetőségig előnyös értékesítés feltételei megszereztessenek és biztosíttassanak s hogy ezek folytán állattenyésztésünk úgy mezőgazdasági, mint közgazdasági tekintetben a fejlődésnek és jövedelmezőségnek azon fokára emeltessék, melyet számára a már említett gazdasági és természeti viszonyok különben a leghatározottabban kijelölnek, csak úgy lesz teljesen megvalósítható, ha állategészségügyi viszonyaink jelenleg tapasztalható s ezen czélok elérését akadályozó hiányai megszüntethetek lesznek. Törvényhozásunk és földmivelésügyi kormányzatunk ugyan az utolsó három évtized alatt az állategészségügy terén is igen hathatós munkásságot fejtett ki. Különösen az 1888: VII.
