Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-833. Törvényjavaslat az 1899. évi XXII. t.-cz., valamint az 1899. évi XXIV. t.-cz.némely határozmányainak módositása tárgyában
44 833. szám. Az emiitett szaktanácskozmány alkalmával az ipari szesztermelők részéről előterjesztett kívánalmak lényege az, hogy az 1899. évi XXII. t.-cz. által időlegesen nekik hagyott 40.000 hektoliter contingens a törvényjavaslat 1. §-ában meghatározott módon a mezőgazdasági szeszfőzdék czéljaira fordittassék ugyan,- de ezért az ipari szeszfőzdéknek az illető négy termelési időszakra s e mennyiség aránylagos részei után hektoliterenkint 16 korona kártalanítás adassék; továbbá, hogy a később keletkező új mezőgazdasági szeszfőzdék contingentálására évenkint 6.000 hektoliter csupán a meglevő azon mezőgazdasági szeszfőzdéktől vonassék megfelelő kártalanítás mellett le, melyek 960 hektoliternél nagyobb contiqgenssel bírnak, ha pedig ez a mennyiség az ipari szeszfőzdék contingenséből vonatnék le, a kártalanítás legkisebb mérvé hektoliterenkint 80 koronában, legnagyobb mérve pedig hektoliterenkint 100 koronában állapíttassák meg; végre pedig azt kívánták, hogy a törvényjavaslat 8. §-a szerint adandó felemelés nem a többi ipari szeszfőzdék contingenséből, hanem a fentebb emiitett 40.000 hektoliterből adassék. E legutóbb emiitett kívánalomra megjegyzem itt azt, hogy az 1899. évi XXII. t.-cz. az emiitett 40.000 hektoliter contingenst csak időlegesen engedte az ipari szeszfőzdéknek, annak végleges felhasználását pedig a mezőgazdasági szeszfőzdéknek tartotta fenn, miért is e menynyiségből törzscontingens ipari szeszfőzdének egyáltalában nem volt adható s nem adható jövőben sem. A többi kívánalmakat illetőleg legyen szabad utalnom az alább előadandókra. A szesztermelésnél érdekelt köröket meghallgatva, a jelen törvényjavaslat megállapításánál az a szempont vezérelt, hogy bármelyik termelési ágnak egyoldalú kedvezményezése nélkül, egyrészt a mezőgazdasági szesztermelés fokozatos terjedése és pedig részben ezen szesztermelés decentralisatiója által is, lehetővé tétessék; másrészt pedig az ipari szesztermelés fentartása a versenyképességgel biró gyárak további üzemének lehetővé tétele által biztosíttassák s egyúttal közgazdaságunk megóvassék attól a súlyos károsodástól, melyet szenvedne akkor, ha a kedvezőtlenebb termelési viszonyokkal küzdő ipari szeszgyárak az üzemmel, befektetéseik értékének teljes elvesztése mellett végleg felhagyni kénytelenittetnetc. Az ezen alapelvek nyomán készített javaslat ama rendelkezésének szükségességét, mely az 1899/1900-iki termelési időszakban tényleg üzembe helyezett új mezőgazdasági szeszfőzdék törzscontingensének az illető szeszfőzdék részesedési alapjának megfelelő mérvre való kiegészítése iránt intézkedik, a bevezetésben már megokoltam; a javaslat egyéb rendelkezéseinek indokolásául pedig a következőket van szerencsém előadni: Minthogy az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára az 1899. év XXII. törvényczikk 1. §-a szerint fentartott és az emiitett törvény 6. §-ának rendelkezése szerint csak a következő négy felosztási (termelési) időszakban egyenlő részekben igénybe vehető 40.000 hektoliter contingensböl a javaslat szerint már ebben a termelési időszakban annyi kerülne az új mezőgazdasági szeszfőzdék között felosztásra, a mennyi azok törzscontingensének a részesedési alapnak megfelelő mérvre, illetőleg egyesek részéről e mérven alul kért mennyiségre való felemeléséhez szükségeltetik, és e czélra 31.450 hektoliter fog igénybe vétetni: ennélfogva a későbbi termelési időszakokban' való felhasználásra e mennyiségből összesen csak 8.550 hektoliter marad fenn. Ez a mennyiség még abban az esetben is, ha a mezőgazdasági szeszipar iránti érdeklődés, a mely az uj szeszfőzdék létesítésére irányuló törekvésben nyilvánul, nem terjedt volna olyan széles körökre ki, mint ez jelenleg tapasztalható, még sem volna elegendő arra, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéknek bár mérsékelt számban, de minden következő évben való szaporodását lehetővé legye. Szükséges tehát arról gondoskodni, hogy e czélra a későbbi termelési időszakokban megfelelő contingens-mennyiség álljon rendelkezésre.
