Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-833. Törvényjavaslat az 1899. évi XXII. t.-cz., valamint az 1899. évi XXIV. t.-cz.némely határozmányainak módositása tárgyában

42 • 833. szám. 5. A mennyiben a mezőgazdasági szeszfőzdék azt igénybe vennék, az ipari szeszgyáraktól kisajátítandó szeszkontingens évenként 10.000 hektoliter legyen. 6. Az ipari contingens kisajátítandó része az 1899. évi XXIV. t.-cz. 1. §-a alapján engedélyezett jutalmak terhére történjék s igy a novella 5. §-ának ide vonatkozó intézkedése törlendő. 7. A kártalanított contingensből annak csak fele fordittassék uj szeszfőzdék dotacziójára, a másik fele pedig, mi g arra szükség van, régi mezőgazdasági szeszfőzdék azelőtt birt és az uj törvénynyel redukált törzscontingenseik erejéig való kiegészítésére fordittassék. 8. A jelenleg működő mezőgazdasági szeszfőzdék contingense ki nem sajátítható. Az újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék legföljebb 960 hl. contingeost kapjanak. 9. A contingens nem egy személyhez kötött tulajdon, hanem az ipari szeszgyáraknál egy a szeszgyárhoz, a mezőgazdasági szeszgyáraknál pedig egy a földhöz kötött jog, mely utóbbi a földiől el nem választható. Ebből kifolyólag se szeszgyárak egyesítése, se contingenseladás ezentúl sem ipari, sem mezőgazdasági szeszfőzdénél ne engedélyeztessék. 10. Hogy az eddig és ezentúl jelentkező folyamodók között ki kapjon és mily menynyiségben contingenst, ezt hivatva legyen egy bizottság eldönteni. E bizottság álljon a pénzűgyministerium, a kereskedelemügyi ministerium, a földmivelésügyi ministerium, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületének egy-egy kiküldöttjéből, a pénzügyministerium képviselőjének elnöklete alatt. 11. Az üzem megkezdéseért letett biztosíték elvesztése nemcsak gátló hatósági intézkedés esetén nem következhet be, hanem a gazdaságot ért bármely elemi csapás esetén sem. 12. Az 1899. évi XXII. t.-cz. 2. §-a első bekezdésében foglalt intézkedés oda módosítandó, hogy a ki nem termelhető contingenst április hó l-ig visszajelenteni kötelesek s a pénzügyminister legfeljebb 14 nap alatt pótcontingens alakjában azt az igénylő mezőgazdasági szeszfőzdék között kiosztja. 13. Az ipari contingens is az 1899: XXII. t.-cz. 2. §-ának intézkedésétől eltéröleg első sorban a mezőgazdasági szeszgyárak közölt pótcontingensül osztassák fel.« Eltekintve attól, hogy a contingensnek az 1899. évi XXII t.-cz. alapján az 1899. évi augusztus hó végéig már létezett összes mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között történt egyénenkénti felosztásának megváltoztatására sem indok fenn nem forog, sem ily ujabb felosztásra irányuló kívánalom nem nyilvánult, az 1899. évi XXII. t.-czikknek egészben való hatályon kivül helyezése még azért sem lehetséges, mert az által, ha az érintett szeszfőzdék egyénenkénti contingens-jutalékai is ujabb törvényhozási intézkedés keretébe vonatnának, ez a most folyamatban levő termelési időszakra nézve az illetőknek helyzetét, positiv törvényes intézkedés hiányában, teljes bizonytalanságba juttatná. A mi a fentebb közölt határozati javaslatban foglalt egyéb kívánalmakat illeti, úgy ezekre nézve a következőket tartom szükségesnek megjegyezni: Azt a kívánságot, hogy a szeszgyártás kizárólag mezőgazdasági iparágnak nyilvánittassék, indokolhatónak már azért sem tartom, mert mé^ abban az esetben is, ha valamikor bekövetkezhetnék az a helyzet, hogy a belfogyasztásnak szánt, vagyis a contingentált szesznek egész mennyisége a mezőgazdasági főzdék termeléséből fedezhető, még ilyen helyzetben is a közgazdasági viszonyok olyan alakulása képzelhető, mely a nem contingentált szesznek nagyobb mérvű termelésére ösztönöz s az ilyen szesz termeléséből a nem mezőgazdasági szeszfőzdéket a közgazdasági érdekek súlyos csorbítása nélkül kizárni egyáltalában nem lehetne. De ettől is eltekintve, e kívánalom nem egyeztethető össze a törvényhozás által e kérdésben az alább említendők szerint már 1888. évi XXV. t.-cz. megalkotásakor elfoglalt