Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-847. Törvényjavaslat a termelők és a dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról

164 847. szám. megtagadni, mert a kertésznek nem a beváltási ár bizonyos részére van joga, hanem arra van joga, hogy a termelő neki annyit fizessen ki, mint a mennyi a beváltás árából ő reá esik. A 19. §. a szerződés megszűntének feljegyzését teszi kötelezővé. Erre szükség van, mert addig, a mig az előző szerződés teljesítése vagy megszűnése az igazolványban tanúsítva nincsen, a kertész mással szerződést nem köthet. Egyébként e §. intézkedései egyfelől a jő dohánykertészeknek, másfelől a termelőknek nyújtanak előnyöket azzal, hogy a bejegyzett adatok a kertész megbízhatóságára s képességére is világot vetnek. A 20. §. a dohánykertészt kötelezi, hogy a reá bízottakról beszámoljon s ne vélje azt, hogy a termelt dohány beszállításával ő már minden kötelezettség alól mentesítette magát. A 21. §. ellenkező szerződési megállapodás hiányában a dohánykertész elköltöztetésére kötelezi a termelőt s ezzel azt a humánus szokást, mely a legtöbb gazdaságban eddig is követtetett, általános kötelezővé teszi. A 22. §. a termelőnek azt a jogot biztosítja, hogy a dohánykertész által okozott kárának értéke erejéig a visszatartás jogával éljen. A rendelkezés különben lényegileg azonos az 1898 : II. t.-cz. 41. §-ával. A 23. §. a dohánykertész járandóságának s termelési eszközeinek ad bizonyos mentességet, mely intézkedés, mint a kisexistentiák védelme, bizonyára indokolt. Különösen jelentőséggel bir ez a termelőre nézve is, mert az a dohánykertész, a kinek járandósága le van tiltva, bizonyára aligha fogja kötelességét megfelelően teljesíteni. A termelési eszkőzök mentességét pedig az is indokolja, hogy azok nélkül nem is volna képes a dohánykertész kötelességének eleget tenni. A 24. §. az 1898 : II. t.-cz. 44. §-ával azonos intézkedést tartalmaz. A 25. és 26. §§. a szerződés felbontásának okait sorolják fel s külön indokolásra aligha szorulnak, mert a taxatíve felsorolt okok olyanok, melyek önmaguk igazolják, hogy ily esetek bekövetkeztével a felbontásra a jogot meg kell adni. A 27. §. a szerződés jogos felbontásának módját szabályozza oly módon, mint a hogyan ez az eddig megalkotott munkástörvényekben szabályozva van. A 28. §. az 1898 : II. t.-cz, 44. §-ában foglalt rendelkezésnek a dohánykertészekre vonatkozó kiterjesztése. A 29. §. a szerződés felbontásában hibás fél kártérítési kötelezettségét állapítja meg. A 30. §. a kihágási büntető törvénykönyv általános határozatait s az 1898 : II. t.-czikknek a dohánykertészekre is alkalmazandó rendelkezései hatályát terjeszti ki. A 31. és 32. §-ok pedig az előző §-okban meghatározott tilalmak, illetőleg rendelkezések megszegését mondják ki kihágásnak, a 33. §. pedig megállapítja azon eseteket, a melyekben az eljárás csak a sértett fél indítványára tehető folyamatba. A 34. §. a termelési engedély elvonásával akarja a dohánykertészek ellen elkövethető visszaéléseket, vagy a törvény rendelkezéseinek figyelmen kivül hagyását megtorolni. Ezekre nézve meg kell jegyeznem, hogy a dohánykertész lekötött helyzetében igen sok esetben teljesen ki van szolgáltatva a termelőnek. Például az igával biró kertésznek legelőre Van szüksége vagy takarmányra. A termelő ad neki — máshol nem is bérelhet — de úgy lehet, olyan bérösszegért, a milyen bérösszeget az országban sehol nem fizetnek. A dohánykertész helyzetének ilyen kizsarolására az állam nem nyújthat segédkezet: annak tehát, a kiről tudva, bizonyítva van, hogy ilyen üzelmektől nem idegen, nem szabad módot adni arra, hogy azt ismételje vagy folytassa, annak termelési engedélyt adni nem kell. A 35. §. az 1898:11. törvényczikkben megjelölt hatóságok elé utalja a dohánykertészek ügyeit s egyben az eljárási szabályok tekintetében is hivatkozik az 1898: II. törvényczikkre.