Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-840. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése a m. kir. állami számvevőszéknek, a magyar korona országainak 1888-tól 1897-ig terjedő tiz évi és 1868-tól 1897-ig terjedő harmincz évi államháztartása eredményéről szóló jelentései tárgyában

132 840. szám. 840. szám. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, a m. kir. állami számvevőszéknek, a magyar korona országainak 1888-tól 1897-ig terjedő tiz évi és 1868-tól 1897-ig terjedő harmincz évi államháztartása eredményéről szóló jelentései tárgyában. A m. kir. állami számvevőszék a magyar korona országainak 1888-tól 1897-ig terjedő tiz évi és 1868-tól 1897-ig terjedő harmincz évi államháztartása eredményéről külön-külön táblázatokban nettó alapon kimutatja, mennyit tettek ezen tiz, illetve harmincz évi időszak alatt az állami gazdálkodás tulajdonképeni költségei, mennyi folyt be állami jövedelmekben s mennyi az ezek egybevetése folytán mutatkozó pénztári fölösleg vagy hiány, végül mily összegekkel szerepelnek az évi zárszámadásokban a hitelmtíveleti (kölcsönügyleti) vagyoncserét képező (beruházási stb.) és egyéb nem valódi kiadások és bevételek s mint alakult évről-évre az öszszes pénztári kezelés mérlege. Zárszámadásaink ugyan a költségvetéseknek megfelelőleg bruttó-rendszer szerint készülnek (a mely rendszer az évenkinti politikai bírálatnak és ellenőrzésnek legjobban felel meg), azonban évtizedek eredményeinek ismertetéséről lévén szó, a nettó kezelési eredmények jó szolgálatot tesznek már azért is, mert az államháztartásban működő tényezők pénzügyi hatását közvetlen ebből teszik szemlélhetővé. E számadatok htí képét adják egész államháztartásunk történelmi fejlődésének, kezdve az újabb alkotmányos berendezés első idejétől egész a közelmúlt napokig. Törekvésünk haladni a gazdasági és culturalis élet terén és ebbeli igyekezetünk eredményei élénk kifejezésre találnak az egyre változó zárszámadási adatokban. Az a 30 év, melyre az adatok szerint visszapillantunk, a nemzet életképességének nehéz próbája volt. A nemzet jövőjét biztosító intézmények létesitése és fentartása mindjárt az alkotmány helyreállítása után óriási követeléseket állított a nemzet áldozatkészsége elé s a későbbi években is az állami szükségleteknek állandó növekvő, irányával találkozunk, a mely áldozataink gyümölcsét csak a jövőtől várhatjuk igazán.