Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-836. Törvényjavaslat az 1884. évi XVII. törvényczikk 50. §-ának a megrendelések gyüjtésére vonatkozó rendelkezései módositásáról

120 836. szám. mutatkozik a jelen javaslatban tervezett administrativ jellegű intézkedés. Viszonyaink közt annál inkább, mert közönségünk igen gyakran külföldi ház utazójával, vagy külföldi vándor ügynökkel áll szemben, mi gyakori kártérítési igényeinek érvényesítését szerfelett megneheziti. Szükségesnek mutatja továbbá a vidéki ipar oltalmazását az a fontos soeialpolitikai szempont, mely kívánatossá tenné az önálló, gazdaságilag független középosztály megerősödését, másrészt pedig annak megakadályozását, hogy ez osztály hanyatlása a városi proletárelem szaporodását vonja maga után. Városaink fejlődése is lehetetlen addig, mig azok helyi ipara és kereskedése, egész forgalma a maihoz hasonló nehéz viszonyokkal küzd. Eléggé elvonja a vidék fogyasztó közönségét a relatív közelségénél fogva mindenhonnan könnyen elérhető főváros s ha e mellett még egy-egy kisebb városban ugyanazon időben több ugyanegy szakmabeli idegen utazó kereskedő gyűjti a megrendeléseket, mint azt a vidéki kereskedelmi és iparkamarák jelentései gyakran panaszolják, nyilvánvaló, hogy a helyi ipar és kereskedés érvényesülni s a város vagyonosodása, jóléte fejlődni nem képes. Ezek ama szempontok, melyek az ipartörvény 50. §-ában biztosított feltétlen megrendelés-gyűjtési szabadság némi korlátozását kívánatossá teszik. Az ebbeli kívánalom megvalósításánál tekintettel van a jelen javaslat az iparszabadság lehető megóvására, illetőleg arra, hogy intézkedései csupán az iparszabadság e téren mutatkozó kinövéseinek megszüntetésére és az összes figyelembe jövő tényezők érdekeinek megfelelő, méltányos összeegyeztetésére szorítkozzanak. A törvényjavaslat a megrendelés-gyűjtést teljesen szabadon hagyja, nevezetesen olyanoknál, kik üzletkörükben az illető árú eladásával vagy felhasználásával foglalkoznak. Szabadon hagyja tehát a gyáros megrendelésgyüjtési tevékenységét a kereskedőnél, a gyárosnak és nagykeres-' kedónek ebbeli tevékenységét a kiskereskedőnél, sőt nem tiltja el feltéllenül minden tényező megrendelésgyüjtését magánál a fogyasztónál sem "és a tervezett korlátozás csak arra szorítkozik, hogy utóbbihoz az iparos, telephelyén kivül csak előzetes felhívásra mehet el megrendelés felvétele végett. Megakadályozni törekszik a javaslat ezzel azt, hogy kereskedelmi utazók áraszszák el az országot és az üzletkötést rábeszéléssel, Ígérgetéssel erőltessék, mi mellett abból a feltevésből, indul ki, hogy közönségünk könnyebben megszokja a helyi és általában a hazai ipar és kereskedés igénybevételét, ha az utazó ügynökök közvetlen hatásának kevésbé lesz kitéve. (1. §.) De épen azért, mert a törvény czélzatának elérése igy is remélhető, a közönségnek azt a jogát, hogy az iparost vagy kereskedőt megrendelés felvétele végett magához hívhassa, a forgalom megakasztása és a közönség érdekének is megsértése nélkül megvonni nem lehet. Lehetnek ugyanis oly szükségletek, melyeknek kielégítésére a helyi ipar nem képes, vagy oly árúk, melyeket túlmagas áron akarna szolgáltatni. Ily esetben a közönség kényelme és az egészséges verseny fentartásának szempontja elkerülhetetlenné teszi annak megengedését, hogy az illető nem helybeli iparost, vagy kereskedőt a megrendelés felvételére 'magához hívhassa. A törvény czélzata kijátszásának megakadályozására, helyes végrehajtási intézfedéseken kivül elég a javaslatnak az a határozmánya, miszerint a vonatkozó felhívás csak írásbeli lehet. E mellett azonban figyelemmel van egyes ipar, illetőleg üzletágaknak is netáni szükségletére, a mennyiben oly czikkek, illetőleg mesterségek tekintetében, melyek kelendőségének megkönnyítése, illetőleg gyakorlásának teljesen szabadon hagyása bármily szempontból kívánatos, a megrendelésgyüjtés tervezett csekély korlátozásának felfüggesztését is lehetővé teszi (2. §): A vidéki kamarák egy része, kiindulva abból, hogy az 1. §; szerint a megrendelésgyüjtés előzetes felhívás mellett úgyis minden árúra lehetséges, a 2. §-t teljesen feleslegesnek jelezte, különösen még azért is, mert a keresett árukat helybeli bizományos utján is el lehet adni.