Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról

106 834. szám. kereskedelemügyi ministeri rendelet 79. §-a értelmében a vizsgálatot teljesítő állatorvos javára esnek. De ugyancsak ezen rendelkezés értelmében az állatok szállítója e díjakon kivül napidíjat is fizet a vizsgálatot teljesítő állatorvosnak s esetleg felmerült útiköltségeit is megtéríteni tartozik. így az állatorvos működése kétféle díjazásban, u. m. napi díjban és vizsgálati díjban részesül. Ha e kettős díjazás mindenütt egyformán képezné alapját az állatorvosok jobb anyagi helyzetének, ez esetben talán még fenn volna tartható az eddigi eljárás. Az ország egyes pontjai azonban állatszállítás tekintetében igen különbözők. Némely helyeken és állomásokon e vizsgálati díjak igeu jelentékeny jövedelmet hoznak egy-egy állatorvosnak, mig más helyek állatorvosai, kik talán a felügyeletük alatt álló terület nagy kiterjedésénél fogva sokkal fáradságosabb s nem kevesebb szakképzettséget feltételező szolgálatot teljesítenek, e jövedelemtől sokszor teljesen elesnek. E körülmény különböző helyek és vidékek állatorvosainak jövedelme között oly különbségeket eredményezett, melyek különösen akkor, a midőn minden ily vizsgálatot teljesítő állatorvos ngyanegy államtisztviselői testület tagja, méltányosan meg nem tűrhetők. E különbségek megszüntetésének szempontjából is teljesen indokolt tehát, hogy az állatorvos a marharakodó állomásokon kifejtett működéseért közvetlenül csak napidíjban és esetleg felmerült útiköltségeinek megtérítésében részesüljön s a megvizsgált állatok mennyisége szerint fizetett szemledíjak az államkincstárt illetvén, az egész testület javadalmazására legyenek felhasználhatók, illetve az egyenlő javadalmazás mellett terhesebb szolgálatú állomásra kihelyezett állatorvosok személyi pótlékára legyenek fordíthatók. 40. §. A fentiekkel azonos szempont, vagyis az államkincstár uj terheinek lehető apasztása vezetett a törvényjavaslat 40. §-ának tervezésénél is. E §. szerint ugyanis az államkincstárba kívánom utalni az állategészségrendőri büntetéspénzek egész összegét, vagyis azon felerészét is, mely eddig az 1888: VII. 1,.-cz. 156. §-a alapján az egyes községeket iliette. E büntetéspénzek ugyan valami jelentékeny ősszeggel nem járulnak a fent jelzett czél eléréséhez, indokolja azonban ily felhasználásukat főként azon körülmény, hogy az egyes községek között megoszolva, azok részére igen jelentéktelen s főként igen megbizhatlan bevételt képeztek, minélfogva nem voltak czélszerűen és eredményesen felhasználhatók, mig összesítve mint évi rendes bevétel, az állami költségvetésbe beállíthatók s az állami állatorvosi szolgálat költségei egy részének fedezésére fordíthatók. 39., 41., 42. §. A marhalevelek kiállítása az 1888 : VII. t.-cz. 9. §-a értelmében községi feladatot képezvén, már az ugyanezen törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 1888. évi 40.000. számú földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi ministeri rendelet 27. §-a is a községeknek utalta oda a kiállításért, egészségügyi záradékolásért stb. szedhető díjakat. Mivel azonban a marhalevelek kezelése és e díjak szedése a községek szervezetét és háztartását is érinti, czélszerűbbnek tartottam, ha különösen a díjszedési jog törvényben is megállapíttatik. A 41. és 42. §. külön indokolást nem igényel. A fentiekben kifejtettek alapján tisztelettel kérem a törvényhozást, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1900. május 1. Darányi Ignácé s. % földmívelésügyi ministcr.