Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról

834. szám. 103 Az esküdt bíróságokról szóló 1897. évi XXXIII. t.-cz. az állatorvosokkal hivatás tekintetében egyenlő megítélés alá eső gyakorló emberorvosokra vonatkozólag már kimondta e mentességet, az állatorvosokra azonban azt nem terjesztette ki. Már pedig az állatorvosok hivatása is a gyors és halasztást nem tűrő eljárást tételezi fel s tevékenységi ideje tetszés szerint s előreláthatólag be nem osztható. Ha nem is emberi életveszély, de kiszámithatlan anyagi veszteségek járhatnak egy idejekorán meg nem tett állategészségügyi intézkedés nyomában. Indokolt és szükséges tehát, hogy az állategészségügyi igazgatás szolgálatában álló állatorvosok felmentessenek az esküdtszéki szolgálattól s e mentességük az idevágó törvény megfelelő kiegészítésével törvényben nyerjen kifejezést. -- s ' '33. §. ] Míveí az állatorvosi közszolgálatot úgy a törvényhatóságokban, mint a községekben m. kir. állatorvosok fogják ellátni s mivel a jelenleg közszolgálatban álló állatorvosok túlnyomó része azon képesítéssel bir, a melyhez a jelen törvényjavaslat 4. §-a a m. kir. állatorvossá való kinevezést köti, természetes, hogy az állam a jelenleg törvényhatósági és községi közszolgálatban álló állatorvosok közt fogja első sorban keresni alkalmazottait. De a mily természetes az, hogy azok, a kiknek eddig elfoglalt hatósági állatorvosi állása államosittatik, azonban jelentkezésük daczára sem neveztetnek ki m. kir. állatorvosokká, eddig megszerzett nyugdíj, illetőleg végkielégítési igényeiket alkalmazó hatóságukkal szemben érvényesíthessék, époly kevéssé volna ez indokolt azokra nézve, a kik — ámbár addig elfoglalt hatósági állatorvosi állásuk államosít tátott — állami szolgálatra nem is jelentkeztek. Az ezen utóbbi esetből származható vitás ügyek megelőzésére tehát a törvényben lesz kimondandó, hogy azok, a kik állásuk államosítása daczára sem jelentkeztek állami szolgálatra vagy a rn. kir. állatorvosi kinevezést méltánylandó okok nélkül el nem fogadják, addigi állásukról lemondottaknak tekintetnek s mint olyanok, esetleg addig szerzett nyugdíj- vagy végkielégítési igényeiket vesztik, kivévén azt az esetet, ha az illető nyugdíjszabályzat önkényes lemondás esetére is állapit meg nyugdíjat vagy valamelyes' visszafizetést. 34. §, összefüggésben azon rendelkezéssel, a mely szerint a községi és törvényhatósági szolgálatból az államszoigálatba való átlépés nem teljesen az illetők elhatározására bizatik, hanem azt megtenni eddig szerzett nyugdíjigényük elvesztésének terhe alatt mintegy kötelezve vannak, a községi, illetve törvényhatósági szolgálatból államszolgálatba átlépő állatorvosokra az 1885. évi XI. t.-cz. 8. §-a minden tekintetben nem lesz alkalmazható. Azért kívántam a törvényjavaslat 34. §-ába felvenni a m. kir. állatorvosokra vonatkozólag ezen törvény emiitett §-ának oly értelmű módosítással való alkalmazását, mely szerint nyugdíjaztatásuk esetén előbbi közszolgálati idejük még akkor is beszámítandó, ha 10 évig nem állottak állami szolgálatban és ezért óhajtottam e kedvezményt az előzetesen nem törvényhatósági, hanem községi szolgálatban álló állatorvosokra is kiterjeszteni. Az pedig, hogy az eddig közszolgálatban álló és m. kir. állatorvossá kinevezett állatorvosok által fizetett összes nyugdíjjárulék időközileg esedékes kamataival együtt az államkincstár javára esik, megfelel azon kötelezettségnek, a melyet az állam az általa alkalmazott állatorvosok eddig szerzett nyugdíjigényének elismerésével és ezen nyugdíjigény kielégítésével magára vesz. 35. §. Ámbár a jelenleg helyhatósági és törvényhatósági szolgálatban álló állatorvosok javadalma általában oly mérsékelt, hogy a túlnyomó rész mind törzsfizetés, mind lakpénz tekinteté-