Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.

Irományszámok - 1896-795. Törvényjavaslat az 1893. évi IV. törvényczikk némely intézkedéseinek kiegészitéséről

795. szám. 45 jed, melyek mint államtisztviselői jelleggel nem biró alkalmazottak a törvény hatálya alól a 21. §. értelmében kivétettek. Kétségtelen, hogy ha a szóban levő törvényszakaszok speciális jogszabály gyanánt fogatnak fel, akkor az 1893. évi IV. t.-czikk 14. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az adómentesség csakis a fizetésnek arra a részére terjed ki, mely szolgálati díj alá vonatik, a 21. §-ban felsorolt alkalmazottakkal szemben nem érvényesíthető, mert ezen alkalmazottakra vonatkozólag továbbra is az 1875. évi XXIX. törvényczikk 5. §-ának az a rendelkezése marad hatályban, mely azt rendeli, hogy a kincstári díjak levonásával terhelt államtiszti fizetések a szabályszerű 12 havi levonási időszak tartamára a kereseti adó IV. osztálya alá ne vonassanak. Világos, hogy a törvényhozás akkor, midőn az 1893. évi IV. törvényczikk 14. § ába foglalt rendelkezéssel a kereseti adóról szóló törvénynek az összes tiszti fizetésekre kiterjedő általános érvényű jogszabályát az adóztatás helyesebb végrehajtása czéljából módositotta, ennek a módosításnak a megalkotásánál nem gondolt tisztin és kizárólag csakis az 1893. évi IV. törvényczikkben szabályozott illetményekre, hanem mindazon államtiszii fizetésekre, melyek az 1875. évi XXIX. törvényczikk 5. §-a szempontja alá esnek, és mivel se lehet támogatni azt a felfogást, hogy a törvényhozás akkor, midőn az 1893. évi IV. törvényczikket megalkotta abból a czélból, hogy az állami tisztviselők helyzetét javítsa, ezeket az adómentesség tekintetében kedvezőtlenebb elbánás alá kívánta volna vonni, mint a 21. §-ban felsorolt egyéb állami alkalmazottakat. Már pedig ez volna az eset, ha a törvény 14-ik §-a az utóbbi alkalmazottakra ki nem terjedne ; ha ezt a 14. §-át nem úgy fognók fel, mint az adótörvény általános érvényű rendelkezésének általános érvényű módosítását, és ennek' az adótechnikai szempontból szükségesnek talált módosításnak hatálya alól a 21-ik §-ban felsorolt alkalmazottakat kivennők és ezekre az 1875. évi XXIX. törvényczikk 5-ik §-ának hatályát tartanok fenn. A kormány nézete szerint az 1893. évi IV. t.-cz. 14. §-a az 1875. évi XXIX. t.-czikk 5. §-át egészben, vagyis az utóbb idézett §. szempontjai alá eső összes fizetések adóztatása tekintetében módositotta; az 1893. évi IV. t.-czikk 14. §-a a kereseti adótörvény 5. §-ának megváltoztatását képező általános érvényű jogszabály, mely az 1893. évi IV. t.-czikk 21. §-ában felsorolt állami alkalmazottakra is kiterjed, annak daczára, hogy ez a 21. §. egyébként ezen alkalmazottakra a törvénynek a köztisztviselők sajátlagos viszonyait rendező egyéb határozmányait kiterjesztette volna. A hiányos szövegezésből deriválható szószerinti értelmezéssel szemben tehát helyre kell állítanunk a törvény ratióját, s ennek a törekvésnek kivan eleget tenni a benyújtott törvényjavaslat 1. §-a, mely a közigazgatási gyakorlatban felmerült kétely és bizonytalanság megszüntetése érdekében azt a jogtételt czélozza érvényre emelni, hogy az 1893. évi IV. t.-cz. 14. §-a egész általánosságban kiterjed mindazokra az állami alkalmazottakra, tehát a törvény 21. §-ának a), b), c), d) és e) pontjaiban felsoroltakra is, kik tiszti díj fizetésére kötelezvék, kivéve épen azért a m. kir. államvasutaknál és a m. kir. államvasutak gépgyáránál, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyárnál alkalmazott személyzetet, mert ez a személyzet külön nyugdíjalappal bir, és tiszti díjat az állampénztárba nem fizet. Hasonló megfontolások eredménye a törvényjavaslat 2. §-a is, melynek értelmében az 1893. évi IV. t.-czikk 15. §-# kiterjesztetnék a 21. §. a)—e) pontjaiban felsorolt alkalmazottaira is. Már az előző fejtegetésekből kiviláglik az, hogy az 1893. évi IV. t.-czikk 21. §-ának rendelkezése nem tekinthető oly szabatos jogtéíelnek, mely kizárná a lehetőségét annak, hogy ez a törvény a szolgálati alkalmazási viszony szempontjából állami tisztviselői jelleggel nem biró alkalmazottakra érvényesíttessék, oly esetekben, midőn analóg viszonyokról és a törvény ratiójáról van szó.