Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.
Irományszámok - 1896-808. Törvényjavaslat az 1886:XXIX., az 1889:XXXVIII. és az 1892:XXIX. törvényczikk módositásáról és kiegészitéséről
808. szám. 141 esetén sérelmet ne szenvedjenek, másrészről hogy a vizrendező társulatok köliségjárulékai, valamint kölcsöneik kamatjai és törlesztési járulékai a tulajdonosnak csak azon ingatlanjait terhelhessék, melyeknek az árvédelem előnyére szolgált. Ez a szabály az 1889 : XXXVIII. törvényczikk 32. §-ában nyer kifejezést. Gyakorlati alkalmazása a következő 33. §-ban akként van meghatározva, hogy az ingatlanokra vezetett végrehajtás esetében a vizrendező társulat követelése csupán az elkülönített ártéri birtok vételárából elégítendő ki. Az a czél azonban, hogy a vizrendező társulatok kölcsönei csak az ártéri ingatlan részeket terheljék és hogy a társulatok végrehajtás utján esak az-e részek eladásából befolyt vételárból nyerjenek kielégítést: az ártéri részek telekkönyvi elkülönítése és az evvel járó nehézségek nélkül is elérhető. Ennek lehetősége kivételes rendelkezésképen az 1889 : XXXVIII. törvényczikk hivatkozott 33. §-ában is megnyilatkozik azokban az esetekben, a mikor az ártéri birtok akár a végrehajtási törvény rendelkezése, akár pedig a tulajdonos vagy a jelzálogos hitelező kérelme következtében az azzal egy telekkönyvi jószágtestet képező fensiki birtokkal együttesen árverezendő el. Ez esetben a törvény elvi álláspontját az állal valósítja meg, hogy a vizrendező társulat követelését a vételárnak az ártérbirtokra eső aránylagos részéből rendeli kielégíttetni, E kivételes rendelkezésnek általánossá tétele által az ártéri birtok elkülönítésének mellőzése szabályként alkalmazható a nélkül, bogy a törvényben felállított azon eredeti jogelv, hogy az ártéri teher csak az ártért terhelje, módosulást szenvedne. Ha ugyanis szabályul állíttatik fel, hogy a vizrendező társulat követelésének behajtása végett az a birtokrészlet, mely csak egy részében esik az ártérbe, rendszerint egészben bocsát> tassék árverés alá; de egyúttal kimondatik, hogy ha az ártér elkülönítése az előzetesen meghallgatandó netáni telekkönyvi jogosultak érdekével nem ellenkezik, a telekkönyvi hatóság a tulajdonos kérelmére az árverést csupán az ártérbe eső és telekkönyvileg lejegyzendő részre köteles korlátolni; és végül ha e mellett fenmarad az a szabály, hogy a vizrendező társulat követelései mindenesetre a vételárnak csak az ártéri részre eső aránylagos részösszegéből nyerjen kielégítést: akkor ugy a tulajdonosnak, mint a netáni más érdekeltnek joga lényegében ugy van megóva, mint a ma érvényben levőtörvény mellett. A javaslat, melyet beterjeszteni szerencsém van, az 1886: XXIX. és az 1889: XXXVIII. törvényczikkek revisiójának keretében mozog, s miként azt fentebb kimutattam, elvi álláspontja ezen törvények álláspontjával megegyezik. Az eltérés az, hogy a tervbe vett rendelkezés értelmében a telekkönyvi és a kataszteri elkülönítés csak arra az egy esetre korlátoztatok, a mikor annak gyakorlati szüksége valóban bekövetkezett, vagyis a mikor a végrehajtást a vizrendező társulat maga kéri és nem áll senkinek érdekében, hogy a telekkönyvi birtokrészlet meg ne osztassák. Mindezekkel kapcsolatosan az a kérdés merülhet fel, vájjon a tervbe vett rendelkezés nem érinti-e a telekkönyvi intézmény alapelveit az által, hogy lehetővé teszi, hogy egyes ingatlanok az általános szabályok ellenére nem hányadok szerint, hanem egyes testileg el nem különített részeikben is terhelhetők. Erre vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy habár a megterhelés ezen alakja telekkönyvi intézményünkben például a bérleti jog vagy a kőszénkutatási, bányanyitási és kiaknázási jog telekkönyvi biztosítása esetén nem ismeretlen: a felvetett kérdés a törvényjavaslat álláspontját nem érinti. Mert az ingatlanok testileg el nem különített egyes részeinek terhelése itt csak látszólagos, amennyiben kielégítés esetén a javaslat 8. §-ához képest a testileg el nem különített ártér az által, hogy az együttes árverési vételárt az ártér és a fensik között a kataszteri tiszta jövedelem arányában kell megosztani — nem mint osztatlan testi rész, hanem mint hányad jelentkezik.
