Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.

Irományszámok - 1896-807. Törvényjavaslat az irodalmi, művészeti és fényképészeti művekre vonatkozó szerzői jogok kölcsönös védelme végett a Németbirodalommal 1899. évi deczember hó 30-án Berlinben kötött egyezmény beczikkelyezése tárgyában

807. szám. 133 A IX. czikkhez. A IX. czikk, hasonlóan, mint olasz és angol államszerződésünk 9., illetőleg XI. czikke a rnegerősitési okiratok kicserélésére ós az egyezmény hatálybalépésének napjára vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. A zárójegyzőkönyv 1. pontjához. A zárójegyzőkönyvnek sem 1., sem 2. pontja nem vonatkozik a magyar korona országaira, hanem csak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok s a Németbirodalom közti viszonyra. A mi az 1. pontot illeti, már a jelen indokolás általános részében említve volt, hogy egyfelől az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak a volt német szövetséghez tartozott tartományai közt, másfelől a Németbirodalom közt a szerzői jogok kölcsönös védelme iránt viszonosság áll fenn, a miből következik, hogy az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak a volt német szövetséghez tartozott tartományaiban bizonyos német művek és viszont, már a belföldi törvényhozásnál fogva viszonossági védelemben részesülnek és igy figyelemmel az egyezmény I. és II. czikkére, különösen pedig az I. czikk első bekezdésére, nem esnének az egyezmény alá. A területi különbségek megszüntetése végett a zárójegyzőkönyv 1. pontja az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak és a Németbirodalomnak egymás közt való viszonyára nézve megállapítja, hogy belföldi szerzőknek az egyik területen megjelent művei nem tekinthetők a másik területen hazai müveknek és ezért csak szerződésszerű védelemben részesülnek. A magyar korona országai irányában ilyen rendelkezésre szükség sincs, mert köztünk és a Németbirodalom közt a belföldi törvényhozáson alapuló hasonló viszonosság nem áll fenn. A záró jegyzőkönyv 2. pontjához. Az az ok, melynél fogva, a mint már érintettem, a zárójegyzőkönyv 2. pontja sem vonatkozik a magyar korona országaira, a következő: Az 1895. évi deczember hó 26-án kelt osztrák törvény 6. §-ának második bekezdése szerint a zeneművek és színművek már a nyilvános előadás következtében is megjelentek gyanánt tekintendők, mig ellenben az 1870. évi június hó 11-én kelt német tőrvény szerint a nyilvános előadás a szerző jogai közé tartozik ugyan (50. §.), de a nyilvános előadás a zeneművet és a színmüvet megjelent művé még nem teszi, hanem a megjelenéshez szükséges, hogy a mű közzététel végett többszörözve és forgalomba hozva legyen. Tekintettel tehát az egyezmény I. czikkének első bekezdésére és II. czikkére, a Németbirodalom kénytelen volna védeni valamely idegen, például orosz szerzőnek Ausztriában pusztán nyilvánosan előadott, de egyébként kéziratban levő zeneművét vagy színművét, holott, ha ugyané műnek nyilvános előadása a Németbirodalomban történt volna, az védelemben egyáltalában nem részesülne. Nehogy erre a Németbirodalom kötelezhető legyen, azért egyfelől az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, másfelől pedig a Németbirodalom közti viszonyt illetőleg a zárójegyzőkönyv 2. pontjában kimondja, hogy valamely művet, a mennyiben azt az egyik fél tőrvényhozása csak megjelenésénél fogva védi, szerződésszerű védelem csak akkor illet, ha a mű a másik félnek belföldi törvényhozása szerint is az előbb emiitett fél területén megjelentnek tekintendő.