Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.

Irományszámok - 1896-CCLXXX. 1899. évi XLVI. törvényczikk a magyar korona országainak pénzügyministere és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a bélyeg- és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és díjak iránt létrejött egyezményről

412 GGLXXX. szám. 25. §. Arra az illetékköteles ingatlan vagyonra és szabad rendelkezés alatt nem álló ingó vagyonra vonatkozólag (5. §. a), a mely nem fekszik abban az államban, a melynek kizárólag volt honpolgára az örökhagyó, a hagyatéki kimutatások a kiszabásra rendelt annál a hivatalnál nyújtandók be, a melynél a 20. §. értelmében ingatlanokra vonatkozó valamely jogügylet bejelentendő lett volna, vagy a melynek kerületében a szabad rendelkezés alatt nem álló ingó vagyon kezeltetik. Ha ilykép a kiszabásra több hivatal volna illetékes, az illetékköteles félnek szabad választási joga van arra nézve, hogy a kiszabásra illetékes hivatalok közül, — a többiek értesítése mellett, melyik hivatalnál terjeszsze be a hagyatéki kimutatást. 26. §. A magánvasuti vállalatok által megszerzett ingatlanok után járó illetékek, ha az ingatlanok nem fekszenek abban az államban, a melynek területén a vállalat igazgatóságának székhelye van, annak az államnak, a melyben az ingatlanok fekszenek, esetről-esetre meghatározandó vagy rendeleti utón megjelölendő valamely kiszabási hivatalánál szabandók ki és rovandók le, és ugyanott eszközlendő a szabályszerű bejelentés is. III. FEJEZET. Az egyik államban szabályszerűen eszközölt illetékezésnek, a másik államban való hatályáról 27. §. Okiratok, melyek az egyik államban kiállíttattak, és oly minőségűek, hogy a mennyiben a másik államban állíttattak volna ki, ugyanott illeték alá esnének (1—3. §§.) rendszerint a másik állam területére történt átvitelüket követő 14 nap alatt, vagy e határidő letelte előtt is, mielőtt hivatalos használatba vétetnének vagy az általuk elvállalt kötelezettség teljesíttetnék, vagy az okirat alapján valamely más jogcselekmény foganatosíttatnék, az ebben az államban érvényes törvények mérvéhez képest ugyanott vonandók illetékezés alá. Oly okiratoktól ellenben, a melyek abban az államban, a hol kiállíttattak, annak törvényei szerint szabályszerű illetékezés alá vonattak, vagy a melyek ugyanezen törvények szerint illetékmentességet élveznek, a másik államba történő átvitelük esetében, a mennyiben ott csupán állandó bélyegilleték alá esnének, további illeték nem követelhető. Az okiratokhoz tartoznak a 11. és 14. §§-ban emiitett irományok is. A kiállítás helyén érvényes törvények szerint szabályszerűen illeték alá vont, vagy attól mentesített okiratnak a kiállítója, az okiratnak a másik államba történt átvitele esetében, az okirattól az utóbbi állam törvényei szerint járó illeték fizetésére nem kötelezhető. 28. §. Az előző §. értelmében eszközlendő illetékezésnél a hazai törvények alapján teljesítendő szolgáltatásból levonandó az az összeg, mely az 1—3. §§-hoz képest, annak az államnak a javára, a hol az okirat kiállíttatott, bélyegjegyekben vagy készpénzben igazoltan szabályszerüleg lerovatott. 29. §. Ha oly okiratról van szó, a mely után az illeték közvetlenül róható le, és a mely a 27. §-ban emiitett időpont letelte előtt annak az államnak, a melynek területén az okirat kiállíttatott, a kiszabásra rendelt valamely hivatalánál kiszabás végett már bejelentetett, — a félnek jogában áll abban az esetben, ha a pótkiszabásnál (27. §.) a beszámításnak a 28. §-ban meg-