Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.

Irományszámok - 1896-785. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister jelentése a Szépművészeti Muzeum ügyében

344 -785. szám. pedig nincs felállítva. Parisban a műtörténet! képtár a Louvreban, a modern festészet és szobrászat a Luxembourgban, a régi szobrászati, építészeti gyűjtemény a Trocaderoban vannak elhelyezve stb. Hogy mi mindezt czélszerűen egy épületcsoportba vonhattuk össze, ugy, hogy egyik osztály berendezése sem szenved a másik osztály miatt, hogy kellően együtt vannak tehát az összes művészeti gyűjtemények, és mégis szétválasztva annyira, hogy egymást ne zavarhassák: ez a muzeum-épités terén határozott és lényeges előre haladás, a mi speciális viszonyaink közt pedig épen felette czélszerű nemcsak a közönség és szakkörök, de az intézet szempontjából is, a mely igy megszabadul sok, egyébként elkerülhetlen administrativ kiadástól, s ezért intensivebben fejleszthető és gyarapítható. A méretekre pedig kényszerítenek részint már létező, itt elhelyezendő gyűjteményeink keretei, részint a tudomány érdekei és a czélszerűség, a melyek az adott irányokban bizonyos teljességet, ha eredményt akarnak elérni, nem nélkülözhetnek. De kényszerit a jövőre való tekintet is, és azon állapot, melyet évtizedek czéltudatos munkája a szükséges beszerzések és kiegészítések után teremteni fog. Mert ez esetben úgy építeni, hogy épen csak a mai nap igényeit elégítsük ki, meggyőződésem szerint nem szabad. Egy oly complicált szervezet, minőt ennyi gyűjteménynek egy épületben való elhelyezése kivan, egyenesen kizár későbbi bővitgetéseket, foldozgatásokat. Azok mind a szerves összefüggés, az áttekinthetőség, a használhatóság, a biztonság rovására történhetnének csak, vagyis annak elrontásával, a mit a mai nap szükségletének kielégítésére helyesen alkothattunk. Ezredéves fennállásunk legjelentősebb emlékműve gyanánt létesülő ezen alkotásnak nemzeti reputationk érdekében véglegesnek, befejezettnek, a tudomány, muzeális tudás és berendezés mai színvonalán állónak kell lennie, hogy a müveit nyugat előtt ezen törekvéseinkben is önérzettel megállhassunk. Mikor a mű történeti képtárat mai anyagához mérten csak 30°/o-al, a modern képtárat mai kezdeteihez csak 50°/o-al emelem, mivel az antik plastika minden korszakának területi szükséglete a nélkülözhetetlen anyag által adva van, a későbbkori plastikai, építészeti alkotások közül pedig csak a tipicusat vettem czélba és annyit, a mennyi nélkül az intézet gyakorlati czéljait meg nem valósithatja]: senki sem állithatja a méretek szertelen voltát. Annál kevésbé, mert a Történelmi Képcsarnok, a Műemlékek Bizottsága és az administratio jórészt a térnek és a kiállítási helyiségek anyaga által kivánt és okozott magassági különbözetnek ügyes kihasználása utján nyertek helyet. A fölvett köbtartalomra és kiterjedésre tehát szükség van, és ha a kiterjedés össze szorításával kívánnám az építési költségeket csökkenteni, az intézmény fogna eícsenevészni, oly, részben kezdetleges, részben félszeg alakban kelve életre, melylyel a kitűzött czélok megvalósítására alkalmatlanná válnék. A múzeum osztályainak megállapítása is csak azon programm lelkiismeretes megvalósítása, a melynek alapján a létesítést az 1896. VlII-ik törvényczikk elrendelte és a mely osztályokból egyet sem nélkülözhetek a nélkül, hogy az intézet összképét, teljességét tönkre ne tegyem. Mert hisz ott, a hol az összkép, a gyakorlati irány engedte/ az eredeti programmot tényleg szűkebbre vontam, midőn például Aegyptom, Assiria, Perzsia, Babilónia, e nagy keleti culturák feltüntetésének mindössze csak 180 négyszögméter alapterületet juttattam. Kétségtelen mindezekből, hogy az ezredévi törvény indokolásában emiitett 1,200.000 forinttal vagyis 2,400.000 koronával hivatásának megfelelő alakjában a múzeum épülete nem létesíthető, és tényleg a pályázaton benyújtott összes pályamunkák költségei is, egységes árral, köbtartalom szerint, az építési jury által eszközölt számitás szerint mind a két millió körül jártak vagy ez összeget tetemesen meg is haladták. Keresztül óhajtom azonban vinni az építkezést ugy, hogy ez által az 1,200.000 forint vagyis 2,400,000 koronánál nagyobb új teher tényleg ne háruljon költségvetésünkre.