Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.
Irományszámok - 1896-769. Jelentése a magyar kir. pénzügyministernek, az országgyüléshez, a Horvát-Szlavonországok területén, továbbá Torontál és Krassó-Szörény vármegyék több községében fennálló nagymérvű adóhátralékok rendezése tárgyában
769. szám. 155 vezetendő vissza, mi mellett ezen állapot előidézésére még a birtokviszonyoknak rendezetlensége is közrehatott. Az 1875. évi VII. törvényczikk alapján készült s 1884-ben életbelépett új földadókataszter orvosolta ugyan bizonyos mértékig a még az 50-es évek elején befejezett első földadó-kataszterben foglalt súlyos hibákat; de a phylloxera vastatrix rovar pusztításai, továbbá Horvát-Szlavonországokban a titkon feloszlott házközösségeknek munka- és pénzerőben meggyengült gazdálkodása sok esetben a földbirtokok elértéktelenedését és a fizetőképesség gyengülését vonták maguk után. S ha még figyelembe veszszük, hogy telekkönyvi kényszerátírás hiányában a birtokviszonyok is felette bonyolultak s hogy ebből kifolyólag a magánkézből meglett ingatlanokat terhelő adóhátralékoknak az 1883. évi XLIV. törvényczikk 95. §-ához képest a vevőre leendő átvitele szintén felette sok nehézségbe ütközik — be kell ismerni, hogy e körülmények a helyes és tiszta adókezelésre végtelenül zavarólag hatottak s a hátralékok felszaporodását szintén nagyban elősegítették. A birtokviszonyok ezen rendezetlenségének természetszerű következménye volt, hogy a telekkönyvileg bekebelezett adóhátralékok jelzálogi biztositásánál számos tévedés fordult elő. Ezek a körülmények megmagyarázzák azt, hogy az elévült vagy behajthatlan adókért az illető tisztviselőkkel szemben felette nehéz a kártérítési kötelezettséget megállapítani. Tekintettel arra, hogy a szóban levő nagy adóhátralékokkal küzködő feleknek lefoglalható ingó vagyonuk igen kevés, a behajtás egyetlen törvényes módja ingatlanaik elárvereztetése lenne. A behajtásnak ezen törvényes formája azonban a kincstár érdekeit távolról sem biztosítja. Mert p. o. Horvát-Szlavonországok területén az eddigi adatok szerint 303 adóközségben 572 kisebb birtok 8435 hold és 350 négyzetöl térfogattal került árverés utján 72.389 frt 36 kr. vételárért a kincstár birtokába. Ugyanezen ingatlanoknak adóhátraléka pedig az árverés napjáig 352.952 frt 69 krajczárra rúgott, úgy, hogy a vételárból 280.563 frt 33 kr., vagyis a tartozás 79°/o-a fedezetlenül maradt. Nyilvánvaló tehát, hogy az ingatlan végrehajtások folytatása esetén a kincstár adóköveteléseinek túlnyomó részét elvesztené s e mellett a mezőgazdasággal foglalkozó családoknak ezrei semmisülnének meg, a mi kivándorlásokra s a közgazdasági erők meggyengülésére vezetne. A magasabb állami érdek követeli meg tehát, hogy a nagy adóhátralékokkal küzködő helyeken a lakosság existentiájának biztosítása szempontjából rendkívüli intézkedések tétessenek. E végből és pedig Horvát-Szlavonországot illetőleg a bán hozzájárulásával abban állapodtam meg, hogy a nagy adóhálralékokkal küzködő helyeken a segítség kettős irányban nyújtassák. Nevezetesen: 1. A fennálló törvények és szabályok alapján a felekkel szemben megállapítandó, hogy a községi adófőkönyvek szerint vezetett hátralékok törvényesen terhelik-e őket. Ebből kifolyólag az 1883. évi XLIV. t-ez. 95. és 96. §§-ban foglaltak szem előtt tartásával — magánkézbőli vételeknél a megvett ingatlanokat terhelő adóhátraléknak a vevővel szemben még el nem évült része, illetőleg a rendezetlen telekkönyvi birtokviszonyokra való tekintettel az adóhátraléknak a vétel napjától visszafelé csakis öt évig számitható összege a felek jegyzőkönyvi kihallgatása és értesítése mellett a vevőre vitetnék át, miután az 1881. évi LX. t.-cz. 189. §-ában, illetőleg az 1883. évi XLIV. t.-cz. 88. §-ában formulázott eljárásnak csakis igy szerezhető érvény s csak igy mutatható ki a vevővel szemben netán keresztülvitt ingatlan „végrehajtás esetén nemcsak a három évi előnyös, hanem a netán fennálló régebbi adóhátralék is. Az adóhátralékok ezen átvitelénél tehát a telekkönyvi biztosítás megtörténte — problematikus értékénél fogva — az elévülés kérdésének elbírálásánál ezúttal figyelmen kívül volna hagyandó. 2. A másik feladat az, hogy az egyénenkénti hátralékok helyességének befejezett megállapítása után, a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó községi adózóknál csakis oly összegű adóhátralék 90*
