Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.

Irományszámok - 1896-746. A közgazdasági bizottság jelentése a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitéséről szóló törvényjavaslatról

328 746, szám. Az eddig az országban nem készitett iparczikkekre vonatkozó rendelkezésben az 1890. évi XIII. t.-czikkel szemben két lényeges változtatás foglaltatik. Ezen törvény értelmében ugyanis nem volt megállapítva az időhatár, melyben valamely iparág újnak minősíthető és nem volt újnak nevezhető akkor, ha talán az országban csak egy kis műhelyben foglalkoztak is a kérdéses iparczikk előállításával. Ezen két hiányon segit a törvényjavaslat azáltal, hogy a törvény életbeléptének időpontját jelöli meg mint olyant, mely az iparczikk előállítása új voltának minősítésére időhatárul szolgál, másrészt kimondja, hogy csak akkor nem új, ha az az országban már gyárilag készül. A mi a törvényjavaslat 1. §. 2., 3., 4., 5. pontjaiban foglalt taxatiót illeti, a bizottságban beható megbeszélés tárgyát képezte, hogy tekintettel arra, hogy a czél érdekében a tárgy természeténél fogva a ministeri discretionális hatalomnak úgyis tág tért kell engedni, nem volna-e czélirányosabb a taxatiótól eltekinteni és e helyett a törvényben egy általános határozatot felvenni. A bizottság a felhozott érvek [alapján meggyőződött arról, hogy helyesebb a taxatiót fentartani és e tekintetben döntő hatású volt azon érv, hogy a taxatió által bizonyos fokig mégis a czélnak megfelelő módon körül van határolva a kedvezményezhető iparvállalatok sorozata és a mig egyrészről mindenféle jogosulatlan igények támasztásának határt szab, addig más oldalról az iparágak megjelölése által előmozdítja a hajlandóságot ily kedvezményezhető iparvállalatok létesítésére. Egy sarkalatos jelentőségű újítás foglaltatik az 1. §. 2. pontjában, a mely abban áll, hogy a törvényjavaslat ellentétben az 1890 : XIII. t.-czikkel, kizárja a már létező gyárakat az ezentúl való kedvezményezhetésből. Ezen elvnek rideg felállítása ellentétbe hozhatta volna a törvényjavaslatot azon, az indokolásban is elismert helyes eszmével, hogy az iparfejlesztési feladatok nemcsak abban állanak, hogy új iparok keletkezését előmozdítsuk, hanem a létező iparokat is meg kell védenünk és mesterséges, esetleg államilag táplált versenyt velük szemben ne támaszszunk. Ennek elkerülése czéljából a törvényjavaslat az elvnek fentartása mellett két correctivumot állit fel, a mennyiben kimondja egyrészt, hogy ha fontos közgazdasági érdekek kívánják, fennálló gyáraknak is megadhatók a kedvezmények, másrészt gondoskodik arról is, hogy ha a már fennálló ipar érdekei kívánják, a kedvezmények megadása új gyáraktól vagy ipartelepektől is megtagadható. örömmel üdvözölte a bizottság, mint a törvényjavaslat szerencsés újítását, azon intézkedéseket, melyek a javaslatban a kézműipar és háziipar érdekében fel vannak véve és nem kevésbbé megelégedését és hozzájárulását fejezi ki a törvényjavaslatban, és indokolásában kifejezésre jutó azon irányzathoz, hogy iparpolitikánk vezetősége oda törekedjék, — a mennyiben erre irányításának befolyása lehet — hogy a közgazdaságilag erős középpont, a főváros mellett erős vidéki szervek is legyenek és pedig a mennyire lehet, úgy szervezve, hogy ezek ismét egyes iparágaknak, illetve iparcsoportoknak lehetőleg középpontjai legyenek. Még két érdekes újítását kívánjuk a törvényjavaslatnak már itt általánosságban kiemelni. Az egyik az, hogy ezentúl mód adatik azon gyakorlati nehézségek leküzdésére, melyek ott keletkeztek, a hol egy több üzemágat cultiváló gyárnál vagy ipartelepnél csak az üzemágak egyike vagy másika volt kedvezményezhető. Az ily esetekben ezentúl az érdekelt fél kívánságára a kedvezmények arányosan a kedvezményezett és nem kedvezményezett üzemágak arányának megfelelő időleszállitással az egész üzemre kiterjeszthetők lesznek. A másik, nagyon czélszerünek mutatkozó újítása a törvényjavaslatnak az, hogy a törvényhatóságok és községek oly iparvállalatokat is felmenthetnek a törvényhatósági, illetve községi adó alól, melyek a tervezett törvény rendelkezései alá nem esnek. Ezen intézkedés nemcsak hogy eddig sok vitára alkalmat adott kérdést, hogy tudniillik joguk van-e a törvényhatóságoknak és községeknek saját adóikat egyes vállalatoknak elengedni vagy nem, végleg