Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.
Irományszámok - 1896-718. Törvényjavaslat a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitéséről
718. szám. 13 javaslat keretei tetemesen bővültek az eddigi törvényhez képest. Ennélfogva legczélszerübbnek mutatkozott a kedvezmények mérvének változatlan fentartása, még pedig annyival inkább, mert a jelen törvényjavaslatban érvényesített új elvek azoknak erőteljesebb nyilvánulására egyébként is módot adnak. Ezekben vázolván a törvényjavaslatban érvényesített főbb elveket és megokolván az abban biztosított kedvezmények mérvét, áttérhetni vélek a javaslat részleteire, melyeket csak az 1890. évi XIII. törvényczikktől való eltéréseikben fogok ismertetni. Az 1. §. több igen lényeges módosítást tartalmaz. Az eddigi tapasztalatok az 1890. évi XIII. törvényczikk első szakaszának két lényeges hiányát éreztetik, nevezetesen, hogy nem volt abban megállapítva az az időhatár, a melyben valamely iparág újnak minősíthető s viszont nem volt újnak nevezhető akkor, ha talán csak egy-két kis műhelye az országnak foglalkozott azzal, bár az ország szükségletének arányában elenyésző csekély mértékben. Ezen két hiányon segit a jelen tőrvényjavaslat 1, §-ának 1. pontja, megjelölve egyrészt a törvény életbe lépte előtti időt, mint olyant, mely az új czikkek minősítésére nézve időhatárul szolgál, másréázt kimondva azt, hogy csak akkor nem új, ha gyárilag már'készül. Az első szempont azért bir jelentőséggel, mert e nélkül a törvény tíz éves tartama alatt egy és ugyanazon iparág újnak minősíttetnék akkor is, ha az a törvény életbe lépte utáni első és esetleg utolsó évében létesülő gyárakban termeltetik, vagyis a tényleg új czikkeket meghonosított és a kezdet nehézségeit leküzdött új gyárak semminemű védelemben nem volnának részesíthetők; a második módosítás azért bir jelentőséggel, mert az 1890. évi XIII. t.-czikk idevágó szövege igen nagy korlátozást képezett, jóllehet teljesen indokolatlanul és határozott ellentétben magának a törvénynek intenczióival. Lényegesen módosul az 1. §. 2. pontjában foglalt taxatio is, részben szűkítve, részben tágítva a kedvezményezhető iparágak keretét. De leglényegesebb benne az, hogy a jelen törvényjavaslat csak az ezentúl felállítandó gyárakat kívánja a szóban forgó kedvezményekben részesíteni, holott az 1890. évi XIII. t.-czikk a már létező gyárakat is kedvezményezte. Szemben ezen törvény egész intencziójával, mely oda irányul, hogy azon iparágak, melyeknek fejlesztése általában közgazdasági szempontból kívánatos, nagyobb mértékben honosíttassanak meg, egyáltalában nem lehet indokolt a már amúgy is létező gyárak külön kedvezményezése adómentességgel, el is tekintve itt a kincstár érdekeitől, melyek azonban elvégre mégis figyelembe veendők. Már létező gyárak ilyetén támogatása csak nagyon kivételes esetekben lehet indokolt, a mit a törvényjavaslat 3. §-a lehetővé is tesz, épen ezért a kedvezmények rendszeres adományozását csak újonnan létesítendő vállalatokra kellett korlátozni. Ezen javaslat szerint a kedvezményezésből kimaradnának a) az agyag- és üvegipar köréből az agyag- és alagcsö, valamint üveggyárak, utóbbiak közül kivéve a tábla-, tükör- és palaczk-üveggyárakat. Az agyag- és aiagcsőgyárak kihagyását az a körülmény indokolja, hogy ez iparágak a kedvezmények húsz évi hatálya alatt eléggé fejlettek arra nézve, miszerint ezeknek további kiterjesztése szükséges lenne, mig az üveggyárak kihagyandók voltak, azért mert egyrészt a jelenleg fennálló üveggyárak a megengedhető leghosszabb időtartamra élvezték, illetőleg élvezik már ezen kedvezményeket, tehát ezek már amúgy sem volnának további időre kedvezményezhetek, újabb gyárak létesítése pedig az amúgy is nagy válsággal küzdő hazai üvegipar helyzetét még súlyosabbá tehetné, minélfogva a látszólagos korlátozás itt tulajdonképen nem az, hanem a hazai üvegipar védelme kivan lenni.
