Képviselőházi irományok, 1896. XXV. kötet • 675-715 CCXLVIII-CCLXVI. sz.
Irományszámok - 1896-677. Törvényjavaslat a vasuti árufuvarozás tárgyában Bernben 1890. évi október hó 14-én kötött s az1892. évi XXV. törvényczikkel beiktatott nemzetközi egyezményhez Pőárisban, 1898. évi juniushó 16-án létrejött pótegyezemény beczikkelyezéséről
677. szám. 43 Mindamellett, miután a kiegészitések egyike-másika a hazai fuvarozási s illetőleg törvénykezési joggal szemben ujitás jellegével bir (pl. az 1. czikk V., VII. és XII. pontja), minden kétség kizárása érdekében mégis kívánatosnak tartom, hogy a pótegyezmény végrehajtása körül a belforgalmat illetőleg teendő intézkedések kifejezetten törvényes alapon nyugodjanak s e végből az 1892. évi XXV. t.-cz. 2. §-ában foglalt felhatalmazás a pótegyezményt beczikkelyező törvényben reprodueáltassék, egészen eltekintve attól, hogy az alapegyezményt illetőleg fennálló felhatalmazás a pótegyezményre, mint annak kiegészitő részére elvégre törvény magyarázati utón is kiterjeszthető és igénybe vehető volna. A törvényjavaslat 3-ik §-ához. A nemzetközi vasúti fuvarozási jognak inkább a végrehajtási útra tartozó részletei az alapegyezménytől elkülönítve, a »végrehajtási határozmányok«-ban vannak összefoglalva, s ugyancsak különálló alkatrészét képezi az egyezménynek a szintén administrativ természetű 1. melléklet, mely a szállításra csak feltételesen felvehető tárgyakra vonatkozik, mindamellett az egyezménynek ezen részei is beczikkelyeztettek, miután a zárjegyzőkönyv szerint ugyanazon hatálylyal birnak, mint maga az egyezmény. Midőn azonban az 1. melléklet átdolgozása 1894. évben folyamatban volt, az egyezményben részt nem vett államoknak ezen egyezményhez leendő utólagos csatlakozására vonatkozó módozatok tárgyában az egyezményhez megállapított kiegészítő nyilatkozat beczikkelyezése kedvező alkalmul kínálkozott arra, hogy a nemzetközi egyezmény ezen alárendeltebb jelentőségű és gyakran változó részei, melyek csak formai okokból lettek már eredetileg is törvénybe foglalva, a törvényhozás hatásköréből kivonassanak és a kormányi rendelkezési jog körébe utaltassanak, a hova természetüknél fogva tartoznak is. Ez meg is történt az 1894. évi XVII. t.-czikk 2. §-ával, melylyel felhatalmaztatott a kereskedelemügyi minister, hogy a végrehajtási határozmányok és a feltételesen szállítható tárgyakra (1. melléklet) vonatkozó határozmányok módosítása és kiegészítése iránt létesítendő megállapodásokat rendeleti utón léptesse életbe. Mikorra azután a fentjelzett tárgyalások befejeztettek, ezeknek eredménye, az eredeti 1. mellékletet helyettesítő »Pótmegállapodás«, miként már fentebb emiitettem, az alapon volt 1896-ban a törvényhozási tárgyalás mellőzésével rendeleti utón érvényesíthető. Ehhez képest a pótegyezmény 2. czikke, melyben a végrehajtási határozmányokra és a mellékletekre vonatkozó módosítások és kiegészitések foglaltatnak, tekintettel az 1894. évi XVII. törvényczikk 2. §-ára, szorosan véve törvényhozási tárgyalást nem igényelne. Tekintve azonban, hogy az 1894. évi XVII. törvényczikk 2. §-ában foglalt felhatalmazás tulajdonképeni czélja az eljárás gyorsítása oly esetekben, midőn csupán az egyezmény szóban levő, gyakoribb változásnak kitett és főleg ezért is elkülönített részei sürgős módosítást igényelnek; tekintve továbbá, hogy ezzel szemben most, midőn az egyezmény egészére kiterjedő revisió eredményéről van szó, melynek életbeléptetési időpontja nemzetközileg egységesen van (a pótegyezmény 4. czikkében) megállapítva, a 2. czikk különválasztása úgy is czéltalan volna; mindezeknél fogva és már formai szempontból is a pótegyezményt a maga egészében beczikkelyezendőnek tartom. Ily körülmények között nyilvánvaló ugyan, hogy az 1894. évi XVII. törvényczikk 2. §-ában foglalt felhatalmazás igénybevételének jelen esetben való mellőzése nem jelentheti annak elenyésztét, vagy épen elejtését, mindamellett, hogy ez irányban minden kétségnek eleje vétessék, s hogy a felhatalmazással a kormány adandó alkalommal a jövőben is élhessen, 6*
