Képviselőházi irományok, 1896. XXV. kötet • 675-715 CCXLVIII-CCLXVI. sz.

Irományszámok - 1896-677. Törvényjavaslat a vasuti árufuvarozás tárgyában Bernben 1890. évi október hó 14-én kötött s az1892. évi XXV. törvényczikkel beiktatott nemzetközi egyezményhez Pőárisban, 1898. évi juniushó 16-án létrejött pótegyezemény beczikkelyezéséről

677. szám. 37 A szóban levő 3. §. szerint, helytelen bevallás esetén jövőre a fuvardíj-pótlék különbözőképen fog kiszabatni a szerint, a mint a helytelen bevallás a vasút megrövidítésére irányul vagy pedig nem. A fuvardíj-pótlék mérvét illetőleg ez a helytelen tartalombevallás minősített esetében a fuvardíj különbözet kétszeresére szállíttatik le, mig jelenleg az egész fuvardíj kétszerese számíttatik ; továbbá a kocsi túlterhelése esetében a túlsúlyért esedékes fuvardíj 10-szereséről, annak 6-szorosára mérsékeltetik s egyszersmind a túlterhelés fogalma, tekintettel a megterhelés szempontjából irányadó kocsifeliratok különbözőségére (raksúly, hordképesség) — ugyanoly értelemben, mint a vasúti üzletszabályzat 53. §-ának (6) bekezdésében — szabatosabban meghatároztatik. Az 1. csikk III, és XII. pontjához. (Az egyezmény 12. és 45. czikkéhez.) Kétség merülvén fel az iránt, vájjon a díjszabás helytelen alkalmazásából, vagy a fuvardíjak hibás számításából eredő igények érvényesítésére az egyezmény 12. czikkében megállapított egy évi határidő elévülési időnek, avagy praeclusiv terminusnak tekintendő-e, — a pótegyezményben a 12. czikk 4., 5. és 6. bekezdésének egy bekezdéssé egyesitett új szövegezésével világosan kimondatik, hogy elévülési időről van szó. Egyszersmind úgy az emiitett igényekre, mint az elveszés-, hiány-, megsérülés- vagy késedelemből származó kártérítési igényekre vonatkozóiaga III. és XII. pont alatt megállapíttatik, hogy az egyezmény 12., illetve 45. czikkében megszabott elévülési idő folyását a vasúthoz benyújtott Írásbeli felszólamlás megakasztja s csak a felszólamlás elutasító elintézésének kézbesítése napjától folyik ismét tovább az elévülés. Az egyezmény 12. és 45. czikkének ezen kiegészítése, mely a méltányosság követelménye s a szállitó közönség e részbeni jogos kívánalmait a szükségletnek megfelelő mérvben kielégíti, gyakorlatilag is nagyfontosságú, mert hiába való, csupán az elévülés veszélyének nyomása alatt indított pereknek vágja útját s egyszersmind elejét veszi annak, hogy a felszólamlásoknak gyakran elhúzódó tárgyalása alatt különben beálló elévülés következtében jogainak érvényesítésétől bárki is elüttessék. Az 1. czikk IV. pontjához (az egyezmény 13. czikkének 1. bekezdéséhez). Nyomban a nemzetközi egyezmény életbelépte után kétségek támadtak a 13. czikk 1. bekezdésének utolsó mondatában foglalt azon imperativ rendelkezés értelmére nézve, mely szó szerint azt jelentette, hogy a bérmentesítési kényszernek alávetett árúkból álló küldemények utánvétellel egyátalán meg nem terhelhetők, jóllehet ily korlátozás a dolog természeténél fogva csak az előre kifizetett utánvét (az árúra adott készpénz-előleg) tekintetében látszik indokoltnak s nem egyszersmind a behajtás után fizetendő utánvételre nézve is, melynél a vasutakat koczkázat nem terheli. Ez által főleg az élelmi szerek forgalma, mely az utánvételezésre volt berendezkedve, érzékenyen sújtatván, egyes nemzetközi köteleki díjszabásokban mindjárt kezdetben azon egyhébb értelmezésnek adatott hely, hogy az érdekelt vasutak beleegyezése esetén utánvételezés megengedhető. Ezt a felfogást szentesíti most a 13. czikk 1. bekezdésének módosított szövege, megegyezően a vasúti üzletszabályzat 62-ik §-ának 1. bekezdésével. Itt van helyén fölemlíteni, hogy ez alkalommal egyszersmind a végrehajtási határozmányoknak a 13. czikkel kapcsolatos 5. §-a, mely az utánvétel legmagasabb összegét 2.000 frankra korlátozza, hatályon kívül helyeztetik, elegendő biztosítékot nyújtván a vasutakra nézve magának a 13. czikknek 1. bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy az árú értéke szab határt az utánvétel magasságának. Az 1. czikk V. pontjához és a 2. czikk X. pontjához. (Az egyezmény 15. czikkéhez és a 4-ik melléklethez.)