Képviselőházi irományok, 1896. XXV. kötet • 675-715 CCXLVIII-CCLXVI. sz.

Irományszámok - 1896-CCLVI. 1899. évi XXXIV. törvényczikk az Osztrák-magyar bank által kibocsátandó tiz-koronás bankjegyekről

342 CCLVI. szám. 6. Az Osztrák-magyar bank utasittatik, hogy egyelőre tiz-koronás bankjegyeket a 3. pontban meghatározott összegen fölül is, egyenlő összegű ezüst öt-koronások visszatartása ellenében, a szükség mérvéhez képest kibocsásson. Az ilykép kibocsátott tiz-koronás bankjegyek összege azonban nem haladhat meg 20 millió koronát, azaz 10 millió a. é. forintot. E szerint a tizkoronás bankjegyek összes forgalma semmi esetre sem haladhat meg 180 millió koronát, azaz 90 millió a. é. forintot. Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 104. czikke szerint közzéteendő heti kimutatásokban e rendelkezések megtartása számszerűen külön kimutatandó. Az Osztrák-magyar banknak adott ezt az utasítást a m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium egyetértőleg és a jelen egyezmény 7. pontjában ez iránt megállapított határozmányok megtartása mellett bármikor teljesen vagy részben visszavonhatja. 7. Az Osztrák-magyar bank köteles a m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium részéről a jelen egyezmény II. czikke értelmében bármikor hozzá intézett felhívás folytán a tiz-koronás bankjegyek teljes vagy részleges , bevonása iránt intézkedni. A két kormány köteles azonban az Osztrák-magyar banknak a tiz-koronás bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket, még pedig ugyanoly összegben, a melyben a tiz-koronás jegyek bevonandók, rendelkezésére bocsátani. E végből a két kormány az Osztrák-magyar banknak az e bankjegyek külön fedezetéül lefizetett arany értékérméket (1. pont), a törvényes névérték szerint számítva, átutalja, vagy pedig más törvényes fizetési eszközökben fizeti le az igényelt összeget. Az utóbbi esetben az Osztrák-magyar bank a lefizetett összeggel egyenlő összegű arany értékérmét szolgáltat vissza a két pénzügyministeriumnak a jelen egyezmény 1. pontja értelmében lefizetett arany értékérmékből. • A m. kir. pénzügyminister és a csász. kir. pénzügyminister egyetértőleg fogják esetrőlesetre megállapítani, hogy az igényelt fizetési eszközök az emiitett eljárások melyike szerint bocsáttassanak az Osztrák-magyar bank rendelkezésére. A mennyiben ebben az esetben oly tiz-koronás bankjegyek vonandók be, a melyek ezüst öt-koronások visszatartása ellenében bocsáttattak ki, vagy- ha a két pénzügyminister az Osztrák-magyar banknak a 6. pont szerint adott utasítást teljesen vagy részben visszavonja, ugy a két pénzügyministerium az Osztrák-magyar banknak, kívánatára, a kibocsátott tizkoronás bankjegyek e részének beváltására szükséges fizetési eszközöket ugyanoly összegű ezüst öt-koronások visszavétele ellenében egyéb törvényes fizetési eszközökben fogja rendelkezésére bocsátani. A két pénzügyministerium a beváltásra igényelt fizetési eszközöket egymás közt ugyanabban az arányban fölosztva fogja a banknak rendelkezésére bocsátani, a melyben a jelen egyezmény 1. pontja értelmében arany értékérméket lefizetett. Ugyanebben az arányban részesedik a két pénzügyministerium az arany értékérmékben és az ezüst öt-koronásokban, ha az Osztrák-magyar bank ily érméket visszaszolgáltat. 8. A tiz-koronás bankjegyek előállítása és kezelése folytán felmerülő munkáért és költségekért a két kormány az Osztrák-magyar banknak semmiféle kárpótlást sem nyújt. Ezzel szemben a m. kir. kormány és a cs. kir. kormány az Osztrák-magyar banknak oly bankjegy-, papírpénz- és vertpénz-küldeményeire nézve, a melyek az illető bankintézetek között, továbbá egyrészről a magyar korona országaiban levő bankintézetek, másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban levő bankintézetek között, végül