Képviselőházi irományok, 1896. XXIII. kötet • 640-674. sz.

Irományszámok - 1896-642. A közgazdasági bizottság jelentése "a vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

642. szám. 17 tására vonatkozó intézkedések. A vám- és kereskedelmi értekezletekre vonatkozó, az eddigiektől eltérő bizonyos megállapodások. — Mindezen kérdések érdemleges tartalmára vonatkozólag ugyancsak utalunk a többször hivatkozott 488. sz. jelentésben elmondottakra. Meg kell itt említenünk, hogy a kormány az 1897. folyamán lezárt tárgyalások eredményekép beterjesztett kiegyezési javaslatok érdemleges intézkedéseit teljességükben fentartotta és igy természetesen az azokban foglalt concessiókat a viszonosság biztositása ellenértékeképen szintén nyújtotta, a mi csakis természetes, mert két állam közötti szabad és korlát nélküli forgalom csakis úgy tartható fenn, ha annak feltételei a kölcsönös jogos érdekek kellő méltánylásával és figyelembevételével vannak megállapítva, ha a korlát nélküli forgalom előnyei és hátrányai lehetőleg egyenletesen vannak megosztva. Áttérünk most már a harmadik és az előzőknél bizonyára nem kisebb fontosságú kérdés vizsgálatára. Nagy és rendkívüli fontossággal bir a jelen törvényjavaslat hatálya tartamának meghatározása. A kormány e tekintetben köztudomásúlag eredetileg az 1903-ik, illetve 1904-ik év végét vette kilátásba, és pedig kizárólag azon indokból, hogy az Ausztriához való gazdasági viszonyaink rendezésének lejárata összeessék a külföldi kereskedelmi szerződések lejáratának határidejével. Két nagyon fontos és egyaránt nem kicsinyelhető érdek volt itt egymással ellentétben. Négy-öt év egy ország közgazdasági életében egy aránylag oly rövid idő, oly kevéssé birja nyújtani a forgalom állandóságának és biztonságának nélkülözhetetlen követelményeit, hogy ezen rövid idő bizonyára alig lett volna elégséges arra, hogy az utolsó évek bizonytalansága által ütött és nálunk épúgy, mint Austriában súlyosan érzett gazdasági Sebeket behegeszsze. Másrészt a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződésekben megóvandó és fel nem adható érdekeink szempontjából az ország külkereskedelmi politikája jövő rendszere megállapítása szabadságának érdekében jelentékeny fontosságú azon visszásság megszüntetése, hogy a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések hatálya túlterjed az Ausztriával való gazdasági rendezkedésünk határidején. Ebben a kérdésben a beterjesztett törvényjavaslat nem eléggé dicsérhető módon szerencsés intuitióval megtalálta a kivezető utat. Biztosította egyrészt a forgalom érdeke szempontjából nélkülözhetetlen minimalis állandóságot, de biztosította egyúttal azt is, hogy a külfölddel kötött vagy kötendő kereskedelmi szerződések hatálya nem terjedhet túl az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésének határidejénél. Ezen czélnak biztosítására szolgál a törvényjavaslat 4. §-a. Ugyanis ezen szakasz rendelete szerint, új szerződések, — a mennyiben 1903-ik év végéig vámszövetség nem jön létre — nem köthetők 1907-en túl terjedő hatálylyal. Ugyancsak a 4. §. intézkedései gondoskodnak arról, hogy a szerződéses kötelezettségek keretén belül Magyarország egymaga is kívánhatja a kereskedelmi szerződések felmondását. Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy 1903-ik év végére minden szerződés felbontható és az új szerződések megkötése már a mindkét állam méltányos érdekeit figyelembe vevő módon történhetik. A mi az új autonóm vámtarifát illeti, arról gondoskodott ugyan a visszavont vámszövetségi javaslat is, de ezen kérdésnek a jelen törvényjavaslatban való megoldása most már teljesen helyesnek és megfelelőnek mondható, mert most annak megállapítása határozottan biztosítva van, a mennyiben az új kereskedelmi szerződések iránti tárgyalások megindítása előtt azt meg kell alkotni. A törvény dispositiója szerint, ha a két állam kereskedelmi szerződéseket akar kötni, — a mit okvetetlenül akarnia kell — akkor először meg kell egyeznie az új vámtarifára vonatkozólag. A törvényjavaslattal tervbe vett egész rendezés főfeltételét az Ausztriában nyújtandó teljes viszonosság képezi. Ezen viszonosságnak garantiáját legbiztosabban a helyzet természetes súlyában találhatjuk meg, mert Ausztria gazdasági viszonyai tán még inkább teszik kívánatossá KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXIII. KÖTET 3