Képviselőházi irományok, 1896. XX. kötet • 531-559., CLXXIV-CLXXV. sz.

Irományszámok - 1896-544. Hodossy Imre képviselő és társai elleninditványa: határozza el a képviselőház, hogy a pénzügyi felhatalmazásra vonatkozó törvényjavaslat elutasításával a következő feliratot terjeszti a király ő Felsége elé

122 544. szám. veszélye, és ha a Megcsontosodott többségi absolutismus önnönmagát fölemésztve oda vezet, hogy a többség valódi jogait sem gyakorolhatja többé? Bármily kinos, politikai tekintetben bármily veszélyes is lehessen bizonyos pillanatokbán az ilyen helyzet, nem lehet abban föl nem ismerni az erkölcsi igazságszolgáltatásnak egy nemét; főleg azonban nem lehet vele szemben arra az alkotmányra, és arra a parlamentarismusra hivatkozni, melyből eltűnt a lényeg, az igazság, és ezzel az erkölcsi erő. De ha a törvényhozás működésében nem állanak is elő ilyen zavarok, az absolut párturalommá fajult parlamentarismus vészthozóbb magánál a fejedelmi absolutismusnál is, mert a szabadság szólamait tovább használva az alkotmányosság üres formáival takaródzik, és e mellett az állami életnek minden megnyilvánulását, a közhatalmak minden functióját önfentartási küzdelmének érdekében megmételyezi, fenséges jogokat ad a törvényekben, de azok gyakorlását az életben csúffá teszi, és igy a valótlanságnak olyan légkörét teremti, mely a nemzetből az erkölcsi érzéket, a törvénytiszteletet, a hatalom tekintélyét, a szabadságért és minden eszményért való lelkesedést kiölni, — ellenben a haszonlesést és lelki elsatnyulást, az elfojtott gyűlölet mellett görnyedező külső meghajlás és alakoskodás szellemét terjeszteni alkalmas. Felséges Urunk! Ilyen a mi alkotmányos életünknek képe, ilyen az a válság, melynek elhárítását annál teljesebb jogosultsággal és őszintébb bizalommal kérjük Felségedtől, minél nyilvánvalóbb az a tény, hogy e'válság eredete a végrehajtó hatalommal űzött rendszeres visszaélés. Alkotmányunk szerint pedig ezt a végrehajtó hatalmat a felelős ministerium utján Felséged gyakorolja, és a ministerek Felséged ez uralkodó jogából kifolyólag, Felséged megbízásából teljesitik annak teendőit. Kérjük és reméljük az orvoslási Felségedtől, mert a magyar korona és a magyar nemzet jogai egy forrásból erednek, egy jogczímen alapulnak, egyforma erővel birnak, egyaránt szentek; az egyiknek sértetlensége a másik sértetlenségének föltétele; az egyiknek gyengülése a másiknak is megingatása, az egyiknek összeroskadása a másikat is romjai alá temetné, az egyiknek megtámadása épúgy forradalom, mint a másiké. E két jogkör közt a közös jogczím solidaritást teremtett, melyet megerősödésök vagy gyengülésük alakjában — a szerint, a mint e solidaritás törvényeit elismerték, vagy megtagadták — bebizonyít és megerősít a történelem. Valamint tehát a nemzetnek kötelessége volna a megtámadott fejedelmi jogok védelmére egész erejét latba vetni, úgy a királytól is bizalommal várhatjuk, hogy fejedelmi hatalmával meggátolja a nemzet alkotmányos jogainak megtámadását. A mostani támadás pedig nem e jogok némely részlete, hanem azoknak egész lényege és fennállása ellen irányul. És ha Felséged királyi esküje értelmében nem tűrheti el a legcsekélyebb törvény megszegését sem, még kevésbbé nézheti el az egész alkotmány megtámadását, legkevésbbé engedheti pedig meg azt, hogy hűtlen tanácsosok a támadás fegyveréül a királytól reájok ruházott hatalmat használhassák, és midőn ezt teszik, tüntetőleg hivatkozhassanak Felséged legmagasabb bizalmára. Ezért tartjuk kötelességünknek, hogy az alkotmánynak válságos helyzetét Felséged legmagasabb tudomására hozzuk, hódolatteljesen kérvén Fel egedet, hogy azt fejedelmi jogkörében orvosolni, és ez által a közélet nyugalmát helyreállítani kegyeskedjék. Felséged jelenlegi kormányának hivatalban maradása azoknak az alkotmányellenes felfogásoknak szentesítéseként volna értelmezhető, melyeket e kormány nemcsak a gyakorlatban alkalmazott, de most már elméletileg is hirdetett és kormányzati elvekké avatott. A nemzet alkotmányos jogai tehát, mindaddig veszélyben forognak, mig azoknak a kormány részéről történt gyakorlati és elméleti tagadása megtorlásban nem részesült, és mig a hatalom az alkotmány megtámadóinak kezében marad. Ily állandó