Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-524. A pénzügyi bizottság jelentése "a magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

234 524. szám. három évben élvezett jövedelmét, ennek maximumáig, az államkincstárból, megfelelő kárpótlást nyerne. Látszik e rendszabályokból, hogy a pillanatnyi szükségnek kivannak megfelelni; és ezt a czélt — valószínűleg — el is érik; de csak expedienst nyújtanak; azonban sem szerves, elvi alapon nem nyugosznak, sem a fejlődéshez nem idomulnak. Épen e szempontból több városból merültek fel aggodalmak, melyek közül Budapest és Szeged részéről a panasz a nyilvánosságra jutott; sőt az utóbbi a t. képviselőházhoz kérvényt is nyújtott be; de hozzánk csak Pozsony sz. kir. város kérvényét utasitá e tárgyban a t. képviselőház. Azonban mindez ösmeretes előttünk és nem lehetett ugyan a törvényjavaslat jelenlegi szerkezeténél és az abban letett alapelveknél fogva annak az eszmének érvényt szerezni, hogy a városok necsak kárpótolva legyenek, hanem — mi kivihetetlen lett volna — a fentemiitett állami fogyasztási adók jövedelmének fejlődésében is részesüljenek; de hogy a különben is ideiglenes természetű rendszabály a jövő alakulásait el ne vágja, és annak hatásából szerzett tapasztalatokat, határozott határidőn belül, fel lehessen használni, az egész törvényjavaslatnak csak 3 évi érvényt kívánunk adni, mihez a t. pénzügyminister, a kormány nevében, hozzájárult és azt a 8. §-ban kifejezésre is juttattuk. Addig a városok a fenti kárpótlással is ki lesznek elégítve. A mi a második kérdést illeti, a pótlékokat nem kívántuk módosítani. De a pozsonyi kérvényben és másutt is felmerült azon aggodalommal szemben, hogy ez kötelező rendszabály lenne, ki kell emelnünk, hogy erről a törvényjavaslatban szó sincs. A pótlékok alkalmazása facultativ, csak az alkalmazásuk esetén szem előtt tartandó korlát van, a törvényjavaslatban magasabb pénzügyi és forgalmi szempontból megszabva. De ha valamely város, akár forgalmi, akár fogyasztási, akár teherviselési szempontból, azokat alkalmazni nem akarja, nem lesz reá kötelezve; csakhogy természetesen, akkor nem veheti igénybe az államtól az oly jövedelem pótlását, melyet magának teremteni szükségesnek nem tartott. Mig viszont, habár a törvényjavaslat egyik alapeszméje az, hogy a söradóra községi pótlékot nem enged, mert ez iparunk nagyon meg van terhelve és így további, habár csak községi, helyi teher is fejlő dhetését, sőt talán megélhetését veszélyeztetné ; de ha eddig egyes városok, pl. Budapest, (eltekintve a zártterületre nézve a sör hectoli térje után 1 frt 90 krban megszabott megtérítéstől) a kültelken, és Szeged, valamint mások, a sörből élveztek jövedelmet, ez a többi pótlékok utján elért jövedelem hiányával kapcsolatosan, az állam részéről, a törvényjavaslat 4. §-a értelmében kárpótoltatik. Ezt a pénzügyminister úr határozottan kijelenté, és ezzel a szegedi kérvény egyik ösmeretes pontja szintén el van intézve. Végül a pótlékokra nézve megjegyezzük, hogy még két módosítást tettünk a törvényjavaslaton. A törvényjavaslat 3. §-ában kimondtuk, hogy a hol egyes czikkekre, a törvényjavaslatban megszabott pótléknál eddig nagyobb volt alkalmazva, ennek további szedhetése necsak a szeszre, de a húsra és borra is fenmaradhat; mert különben az illető városok pénzügyi zavarba jönnének. Második módosításunk ugyané §-ban annak kimondása, hogy az állam által adómentesen hagyott égetett szeszes folyadékok után községi pótlékot nem szabad szedni. Azt hiszszük, hogy mindkét módosítás helyes alapon áll, sőt az igazság követelménye. Azonban még egy lényeges intézkedéssel egészítettük ki, a pénzügyminister úr indítványára, a törvényjavaslatot. Ugyanis a 7. §-nak végére felvettük a községek adómegváltásának kötelező házi kez'elését és annak kimondását, hogy a boritaladó és húsfogyasztási adónak a község által való haszonbérbe vétele esetére, ezeknek albérletbe adása csakis nyilvános árverés utján engedhető meg. Azt hiszszük, hogy e két rendszabály által sok visszaélésnek lesz eleje véve és a községek pénzügyi hátrányt nem fognak szenvedni, sőt előnyben részesülnek, Ehhez járul amaz előny is, hogy a §. végére felvettük azon határozatot, hogy a kincstár és községek közti szerződés: a fogyasztási adókról, az állandó bélyegilleték és a