Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-523. A pénzügyi bizottság jelentése "az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztőnek megadóztatzásáról szóló 1888. évi XXIV. törvényczikk módositása és a szeszitalmérési adó megszüntetése tárgyában" benyujtott törvényjavaslatról

200 523. szám. rontására befolyást gyakorolható körülményeket, a mennyire a törvényhozástól és kormányi actiótól függ, korlátolja. Azt hisszük, hogy ez eszmék helyesek és hogy a két előbbi intézkedés coucret természete bővebb megokolást nem igényel. A mi pedig a szeszpiacz javitását illeti, ez általánosabb rendszabályokkal függ össze; melyek közvetlenül nemcsak a mezőgazdasági szeszgyárakra vonatkoznak. így ebből a czélból lehet magyarázni három intézkedését a törvényjavaslatnak. Egyik a kedvezményes adó alá eső szeszcontingens megszoritása; másik: az adómentes pálinkafőzés megszüntetésével, a kis üstökben való főzésnek gyümölcsre, hulladékokra szorítása és ezeknél a lisztes anyagok főzésének kizárása; harmadik: a szeszkészleteknek külön ideiglenes praemium által való apasztása. Ez a három rendszabály a szeszüzlet egészségesebbé tételére és az államkincstár áldozatai mellett, ennek pénzügyi érdekei biztosítására van czélozva. És nem is lehet tagadni, hogy arra alkalmasak; mert minden adókedvezmény megszoritása nemcsak adóeredmény, de az árviszonyok tekintetében is fontos és a kivitel minden előmozdítása, szintén erre hat. Kérdés csak az, hogy e rendszabályok közgazdasági szempontból nem eshetnek-e kifogás alá? A mi a kontingens megszorítását illeti, az directe, egyoldalúan, csak nálunk vitetik keresztül: 19.542 hectoliterrel; indirecte pedig a monarchia két államában az által, hogy az eczetgyártásia szükséges szesz is a kontingensbe beszámít, a mi náluDk nemcsak aránylag, de absolute is nagyobb mennyiség, mint Ausztriában; mert pl. 1896/7-ben nálunk e czélra 52.656 hectoliter szesz vétetett igénybe; Ausztriában pedig ugyanekkor 39.777 hectoliter. E rendszabálylyal is tehát Magyarország szeszkontingense jobban megszórittatik, mint Ausztriáé. A minister e két megszorítást azzal indokolja, hogy úgy a termelés, mint a fogyasztás nálunk messzibb maradt el a szeszkontingenstől, mint Ausztriában. Ez igaz; de az is bizonyos, hogy az első években az adóemelés folytán előálló visszaesés után az emelkedés meg: kezdődött; úgy a termelésben, mint a fogyasztásban, ha a kontingenst nem is érte el. így tehát nem lehetetlen, hogy azt rövid időn a termelés és azután a fogyasztás is elérheti. De ha gondoskodva van — mint van — arról, hogy e contingens-megszoritás miatt a mezőgazdasági szeszgyárak rövidséget ne szenvedjenek, az exportgyárakra nézve azt bajnak tekinteni nem lehet; Ausztria behozatalával szemben pedig az adó megfizetése elég biztosíték. Másfelől a nagy gyárak érdekéről abban gondoskodik a törvényjavaslat, hogy a rendes kiviteli praemiumon kívül felhatalmazást kér a kormány, hogy két campagneban (módosításunk szerint: az 1899/1900 és 1900/1901-ben) 100.000—100.000 hektoliter szesz kivitelére adhasson külön 5 forint praemiumot hektoliterenként. Ez a készletek apasztására szükséges, melyek apadtak ugyan a most érvényben levő törvény életbelépte óta, de a monarchiában 1896/97. évad végén még mindig: 273.000 hektoliterre mentek és ebből Magyarországon 142.375 hektoliter volt. És pedig a contingentált szeszből volt az 1896/7. évad végén, Magyarországon 117.810, Ausztriában 145.202 hektoliter. Ezen adatokban úgy a kontingens megszorítására, mint a szeszkivitel ideiglenes mesterséges előmozdítására találhatunk magyarázatot. Azt pedig bátran állithatjuk, hogy ha első sorban a nagy gyárak veszik is hasznát a praemiumoknak, a belföldi piacz készleteinek apadása a belföldi árakat is javítja és annak előnyét a kis gyárak is élvezik. Csakis ezen általános hatás szempontjából látjuk a különben is csak facultativ felhatalmazást, melyet esetleg a belföldi árak alakulása tárgytalanná is tehet, igazolva és e szempontból ajánlhatjuk azt. Nem tagadjuk, hogy úgy az adómentes főzés megszüntetése, mint a lisztes anyagoknak kis üstökben való feldolgozásának eltiltása és végül ezeknél a csontáros gyümölcsök utáni szesznyeredéknek egy fokkal emelése megszorításokat tartalmaznak. De nem annyira az illetők közgazdasági erejére, mint inkább élvezetére hat csökkentőleg és tagadhatatlan, sok adókiját-