Képviselőházi irományok, 1896. XVII. kötet • 440-447. , CL-CLIII. sz.

Irományszámok - 1896-444. A képviselőház mentelmi bizottság jelentése a Rakovszky István orsz. képviselő úr mentelmi jog megsértése tárgyában

158 444. szám. feléje, őt megtámadták és tettleg bántalmazták; ezek között felismerte Olay Lajos képviselő urat; de a bizottság előtt megjelent Pichler Győző nyilatkozatából kétségtelenül megállapít tatoit az is, hogy a támadó és bántalmazók között Pichler Győző képviselő úr is szerepelt. A támadásnak és tettleges bántalmazásnak ekként történt megállapitása után a bizottság ez ügy felett behatóan tanácskozott s mindenekelőtt vizsgálat tárgyává tette, vájjon a fenforgó eset sorolható-e a mentelmi jog megsértésének fogalma alá. A mentelmi jog nagy politikai és közjogi érdek szempontjából alkottatott meg, feladata biztositani az országgyűlés, mint a nemzeti souverainitás egyik tényezőjének teljes elhatározási szabadságát. Minthogy pedig az országgyűlés akaratát tanácskozás és szavazás utján nyilvánítja, szükséges, hogy azon függetlenséget, mely az egészet megilleti, kiterjeszsze annak egyes tagjaira is, mert ha az országgyűlési tagok akaratjuk szabad nyilvánításában korlátoztatnak vagy meggátoltatnak, megszűnik magának a törvényhozó testületnek függetlensége is. A mentelmi jog tehát nem kiváltság, hanem szükséges előföltétele a törvényhozói hatalom szabad gyakorlatának és terjedelme odáig indokolt, mig az, az országgyűlés teljes függetlenségének és elhatározási szabadságának biztosítására szolgál. Ezen szempontból fogta fel a képviselőház a mentelmi jogot minden időben, — 1848 előtt és 1848 után. Ugy a rendi alapon alakult alsótábla, mint a népképviselet alapján létesült képviselőház egyaránt ragaszkodott ahhoz, hogy a mentelmi jog tartalmát és terjedelmét saját tagjaira nézve maga állapítsa meg és hogy törvényhozói feladatukat minden külbefolyástól menten, függetlenül teljesíthessék. A szólás- és tanácskozási szabadság, valamint a törvényhozói kötelességnek minden idegen befolyástól ment akadálytalan teljesítése érdekében küzdött a rendi tábla 1848 előtt, ennek a czélnak szolgál a mentelmi jog ma is, úgy, mint ezt a képviselőház 1867-ben megállapította és azóta állandóan érvényesítette is. Ezen kettős czél elérése érdekében a képviselőház mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a képviselőt azért, mit tőrvényhozói hivatása teljesítése közben mond vagy tesz, felelősségre csak a képviselőház — a házszabályok értelmében — vonhatja; azért pedig, mit képviselői hivatásán kívül követ el, csak a ház előzetes beleegyezésével állitható bíróság vagy hatóság elé és tettenérés esetét kivéve, csak a ház előzetes engedelmével fosztható meg személyes szabadságától. Midőn a mentelmi jog megsértése hatóság által vagy egyesek által hatóság előtt történik, a képviselőház állandó gyakorlata az, hogy semmisnek és érvénytelennek nyilvánítja a mentelmi jogba ütköző törvénytelen cselekményt és a jogsértő hatósági közeg elleni törvényes eljárás megindítására hivja fel a kormányt. Máskép áll az eset, midőn a képviselők elleni jogtalan támadást magánegyének követik el. Ily természetű jogtalan megtámadások megtorlása, úgy 1848 előtt, mint 1848 óta mindig a bűn tető-törvénykönyv keretébe lett utalva, melynek feladatát képezi, azt a fontos functiót, mely a törvényhozóra van bízva, a kellő és hatályos jogoltalomban részesíteni. Miután a képviselőház a jogai ellen intézett támadások megtorlását is a törvény rendes útjára és a független biróság jogkörébe utalta, kétségtelen, hogy az egyes tagjai ellen bármely indokból és czélzatból elkövetett jogsértések megtorlása, kívül esik hatalmi körén és a büntető eljárásnak képezi feladatát. Ennek megfelelően, midőn az egyes képviselők ellen intézett támadások és bántalmazások a ház nyílt ülésében mint mentelmi jogsértések be lettek jelentve, a képviselőház mindig bírói útra terelte a jogtalan támadás megtorlását és a maga részéről csak annak megvizsgálására szorítkozik, vájjon a támadás és bántalmazás nem jelentkezik-e, mint a képviselőnek közjogunkban biztosított szólásszabadság megsértése, vagy nem azzal a szándékkal lett-e az illető képviselő ellen intézve, hogy őt törvényhozói hivatásának független teljesítésében akadályozza.