Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-413. Törvényjavaslat a magyar korona országainak pénzügyministere és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a bélyeg- és közvetlen illetékek,fogyasztási bélyeg és díjak iránt létrejött egyezményről

118 413. szám. 2. §. Ehhez képest azoktól az okiratoktól és segédiratoktól, a melyeknél az illeték vagy bélyegjegyek használata által, vagy az okirat kiállítása előtt közvetlenül rovatik le, a már a kiállításkor esedékes illeték ott rovandó le, a hol az okirat vagy segédirat kiállittatik. Ha az okiratot vagy segédiratot több személy különböző helyen irta alá, a kiállítás helyének az a hely tekintetik, a hol a bélyegköteles kiállítók egyike az okiratot vagy segédiratot először irta alá, és pedig akkor is, ha az utólagos jóváhagyás vagy megerősítés fentartatott. 3. §• Azoktól az okiratoktól és jogügyletektől, a melyekre nézve hivatalos illeték-kiszabásnak van helye, az illeték ott rovandó le, a hol a jogügylet megköttetett. Ha a jogügylet okirati megkötése több szerződő fél aláírásától van feltételezve, és ez az aláírás különböző helyeken eszközöltetik, az illeték kiszabásának és befizetésének ott kell megtörténni, a hol a kiállítók részéről a jogügylet megkötéséhez szükséges utolsó aláírás az okiratra vezettetik. Ha ily okiratban az utólagos jóváhagyás vagy megerősítés kifejezetten fentartatott, vagy ha ez a szerződő felek egyikénél a jogügylet önálló megköthetése tekintetében hiányzó személyes képesség miatt megkívántatik, az illeték kiszabása és befizetése abban az államban eszközlendő, a melyben a jogügylet jóváhagyása vagy megerősítése bekövetkezett. Ha azonban a jogügylet megkötése valamely cs. és kir. közős ministerium jóváhagyásától van függővé téve, az illeték azt az államot illeti meg, a melyben az okirat a jelen szakasz első és második bekezdése értelmében kiállíttatott. 4. §. Az 1—3. §§-okban felállított szabályok alól a következő esetekben van kivételnek helye: a) valamely állami, községi vagy más nyilvános pénztár által — ideértve a cs. és kir. hadsereg és haditengerészet pénztárait is, — kifizetett pénzösszegről kiállított vétbizonyitvány után az illeték rendszerint annak az államnak a javára rovandó le, a melyben ez a pénztár fekszik; ellenben a cs. és kir. közös ministeriumok pénztárainál (közös központi pénztár, a közös külügyministeriumnak, hadügyministeriumnak és haditengerészetnek fizető hivatalai, a közös legfelsőbb számvevőszék pénztára) kiifizetett pénzösszegekről szóló nyugták után az 1—3. §§-okban foglalt szabályok szerint rovandó le az illeték; b) a két állam egyikében fekvő valamely ingatlan tulajdonjogának, haszonélvezeti vagy használati szolgalmának, okirat kiállítása mellett vagy e nélkül való átruházása után járó százalékos illeték, abban az államban szabandó ki és rovandó le, a melyben az ingatlanok fekszenek. Ingatlanoknak csere utján való átruházásánál az illeték mindegyik államot a saját területén fekvő ingatlanok teljes értéke után illeti meg; c) a vasúti és gőzhajózási vállalatok személy- és málhajegyei után járó illetékek, tekintet nélkül az úttávolságra, a melyre vonatkoznak, annak az államnak a javára rovandók le, a melyben a személy- és málhajegyek kiadatnak vagy kiállíttatnak, ha pedig a jegyek kiállítása vagy kiadása mellőztetik, a melyben a személyek vagy málhák felvétetnek; d) a biztosítási és társulati ellátási intézetek által különleges törvényintézkedés alapján készpénzben fizetendő illetékek annak az államnak a javára rovandók le, a melyben az intézet vagy társaság székhelye van; ha azonban az intézet vagy társaság a másik állam területén fióküzlettel vagy ügynökséggel bír, a fióküzlet vagy ügynökség által megkötött vagy