Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-396. Törvényjavaslat a koronaértékben való közkötelező számitás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról

1.64 396. szám. A javaslat 8. §-ában javasolt intézkedés a törvényes értékrendszerhez tartozó érmék fogalmából következik. E fizetési eszközöket ugyanis fizetési erejökhöz mérten, az értékérméket tehát korlátlanul, a váltópénzt abban a mérvben, a melyben azt a érmetörvény előírja, mindenki minden fizetésnél, a mely a fennálló jogszabályok szerint a törvényes értékben történik, elfogadni tartozik. Mig eddig az 1892. évi XVII. törvényczikk 23. §-a alapján ezek az érmék az ausztriai értékű érmék helyett voltak elfogadandók, ezentúl általános érvényű fizetési eszközt képeznek. Az ausztriai értékű ezüst egy-forintosok értékpénz-jellegét, vagyis azt, hogy azok minden fizetésnél, a mely törvényes értékben történik, korlátlanul elfogadandók, az 1892. évi törvények a törvényhozás további intézkedéséig változatlan érvényében hagyták. Az ezüst-conrans kérdésének valutapolitikai oldaláról a most előterjesztett javaslatok szempontjából egyebütt emlékeztem meg. Az 1892-iki törvények határozata, nemkülönben az, hogy az ezüst-conrans kérdésének végleges megoldását ezúttal sem javasolhatjuk, indokolja, hogy a 9. §-ban foglalt intézkedést a fejezet rendelkezéseinek teljessége érdekében is fölvegyük. Az érmeforgalom rendezésére vonatkozó intézkedések rendszeres összefoglalása kivánja meg továbbá, hogy a javaslat 10. §-ában tervbe vett határozat szerint e helyütt is kifejezés adassék annak, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokkal az 1892. évi XVIII. törvényczikk alapján az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés hatályának tartama alatt az ausztriai veretű érmék ugyanoly elbánásban részesülnek, mint a megfelelő belföldi érmék. Ugyancsak a teljesség érdekében külön, a 11. §-ban, ismétlendőnek vélem az 1892-iki XVII. és XVIII. törvényczikkekben már szabályozott azt a rendelkezést is, hogy sem az 1868. évi VII., sem az 1869. évi XII. törvényczikk alapján vert u. n. körmöczi aranyaknak, illetőleg a 8- és 4-forintos aranyaknak, mint kizárólag kereskedelmi érméknek, törvényes fizetési ereje nincs. Az érmeforgalom rendezett volta érdekében meg kell állapítani azt a tilalmat, hogy idegen érmék vagy fizetési eszközök a belföldön fizetésekre ne használtathassanak, ha ebből az érmeforgalom tisztaságára kár háromolhatnék, vagy a közönség megkárosodhatnék. Ez a tilalom annál nagyobb jogosultsággal állapitható meg, mert az 1892. évi XVII. törvényczikk 7. és 20. §-aiban a koronaérték érméi tekintetében épen az érmeforgalom rendezett volta érdekében szigorú s az államra nézve költséges intézkedéseket tartalmaz. Eltiltandó lenne ezek szerint különösen oly érméknek fizetéskép való adása és elfogadása, a melyek veretése hiányos vagy szabálytalan, a melyek súlyban megfogytak s az által, hogy a belföldi érmeforgalomban gyakrabban előfordulnak, egyrészt saját érméinket a forgalomból kiszorítják, másrészt a közönség megkárosítására vezetnek. Figyelemmel kell majd lenni arra is, hogy oly különben ép érmék fizetéskép ne adathassanak, a melyek értékaránya a belföldi érmékhez alkalmas arra, hogy a közönség kárt szenvedjen. Mindezek a hátrányok idegen fiduciárius fizetési eszközök — váltópénz és jegyek— használata által is előidézhetők lévén, a tilalom kibocsáthatására vonatkozó jogosítvány ezekre a fizetési eszközökre nézve is annak a két kormányhatóságnak — a pénzügyi és a kereskedelemügyi ministernek — meg lenne adandó, a mely első sorban van hivatva a pénzforgalom terén mutatkozó jelenségeket figyelemmel kisérni. Az ily tilalom azzal jár, hogy egyrészt az ily fizetési eszközök fizetésül adása és elfogadása a fizetés jogi tényével egyértelműnek nem tekinthető. Nem lenne ugyan bár a törvény erejénél fogva kizárva, hogy kötelezettségek ily fizetési eszközökben is megállapittathassanak, de a kötelezettség tartalma a törvényes érték alapján lenne megállapítandó. A tilalom csak a fizetéskép való adást és elfogadást tiltaná, az ily fizetési eszközök birtoka és