Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-390. Törvényjavaslat az 1851. évi vasuti üzletrendtartás hatályának további fentartásáról

390. szám. 7 Melléklet a 390. számú irományhoz. Indokolás, „az 1851. évi vasúti üzletrendtartás hatályának további fentartásáról" szóló törvényjavaslathoz. * Az 1867. évi XVI. törvényczikkel beiktatott vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikke egyebek közt megállapította, hogy az 1851. november hó 16-án kibocsátott vasúti üzletrendtartás hatálya mind a kát állam területén változatlanul fentartassék, mindaddig, mig kölcsönös egyetértéssel mind a két államfélre nézve egyforma módon megváltoztatni nem fog. Ez a megállapodás az 1878. évi XX. és az 1887. évi XXIV. törvényczikkek által is mindenkor érvényre emeltetett. — Gzélzata és indoka e megállapodásnak az volt, hogy egyrészről Magyarország és Ausztria területére kiterjedő vasutak részére az azok egységes engedélyokmányaiban alaptörvényként idézett vasúti üzletrendtartás továbbra is érvényben maradjon, s hogy másrészről az üzletrendtartás utján mindkét állam vasutjainak kezelésére nézve oly egyöntetű szabály tartassék fenn, mely a forgalomnak a közös védelem és az általános közforgalmi érdekek szempontjából kívánatos egyöntetű lebonyolítását biztosítsa. Azóta mind a két irányban lényeges változások álltak be. Egyrészt ugyanis a mindkét állam területét érintő vasutak egységes és közös volta államosítás, illetve megváltás következtében vagy egészen megszűnt, vagy a két államhoz való viszonyuk tüzetesebben akként rendeztetett, hogy azok igazgatására és kezelésére nézve az üzletrendtartás közösségének fentartása a főfelügyeleti hatósághoz való viszony szabályozása szempontjából azzal a jelentőséggel, mint korábban, többé nem bfrv Másrészt, a mi a közös védelem és az általános közforgalom szempontjait illeti, a melyek mindkét állam területén az összes vasutak forgalmi szolgálatának egyöntetű alapelvek alapján való lebonyolítását igénylik, ezekre nézve az 1851. évi vasúti üzletrendtartás kielégítőnek nem bizonyulván, már 1877-ben, illetve 1878-ban újabb szabályok kibocsátása vált szükségessé, mely szabályok a lényegben ugyan az 1851. évi vasúti üzletrendtartás általános elvei alapján, de egyúttal a fejlettebb vasúti forgalom és technika igényeinek és egyúttal a kölcsönös forgalom lebonyolításához fűződő igényeknek is megfelelnek. E szabályok az 1877. évi jelzési utasítás és az 1879. évi forgalmi alapelvek. Ezen szabályok által az üzlefrendtartásnak a forgalom műszaki lebonyolítására vonatkozó határozatai modernebb alapon pótoltatván, — az üzletrendtartásban jelenleg még az a joganyag áll érvényben, mely egyrészről a vasutak és a főfelügyeleti hatóság, másrészről a vasutak és a közönség közti jogviszonyok szabályozását öleli fel.