Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-381. Törvényjavaslat a pestis elleni védekezés tárgyában, Velenczében 1897. évi márczius 19-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
336 381. szám. Ezek természetét, mennyiségét és térfogatát, a minden egyes kormány által saját hajóira nézve kiadott szabályzatok határozandják meg. 16. Gzikk. A fedélköz minden nap gondosan tisztítandó és száraz fövénynyel feldörzsölendő, melybe fertőtlenitő szerek vegyittetnek; a zarándokok ez alatt a hajó fedélzetén vannak. 17. Gzikk. A hajó mindkét oldalán a fedélzeten egy szem elől elvont helyet kell fentartani, kézi szivattyúval ellátva akként, hogy a zarándokok szükségleteire tengervíz szivattyúzható legyen. Egy ily hely kizárólag a nők számára rendezendő be. 18. Gzikk. A hajón a hajószemélyzet használatára rendelt árnyékszékeken kivül vízzel öblíthető árnyékszékeknek kell lenni és pedig minden hajóra szállott száz személyre eső legalább egynek. A nők számára külön árnyékszékek tartandók fenn. A fedélközben és a hajóaljban semmiféle árnyékszéknek nem szabad lenni. Ugy az utasok, mint a hajószemélyzet számára rendelt árnyékszékek tisztántartandók és napjában háromszor tisztitandók és fertőtlenitendők. 19. Czikk. A hajó fertőtlenítésének a jelen egyezmény melléklete III. fejezete 5. és 6. pontjának megfelelőleg kell történni. 20. Gzikk. A naponta minden zarándok részére ingyen adott víz mennyisége legalább öt liter legyen. 21. Gzikk. Ha az ivóviz minősége vagy annak lehetősége felett, hogy akár a származás helyén, akár az utón fertőzésnek volt kitéve, kétely támad, akkor a víz felforralandó, vagy másképen sterilizálandó és a kapitány köteles azt a legelső megállási kikötőben, a bol jobbat beszerezni lehetséges, a tengerbe öntetni. 22. Gzikk. A hajónak a zarándokok személyes használatára való konyhának berendezett két helyiséggel kell ellátva lenni. Másutt s különösen a fedélzeten tüzet rakni tilos. vernement en détermineront la nature, la quantité et les dimensions. Art. 16. Ghaque jour, les entreponts doivent étre nettoyés avec sóin et frottés au sable sec, avec lequel on mélangera des désinfectants, pendant que les pélerins seront sur le pont. Art. 17. De chaque cőté du navire, sur le pont, dóit étre réservé un endroit dérobé á la vue et pourvu d'une pompe á main, de maniére á fournir de l'eau de mer, pour les besoins des pélerins. Un local de cetté nature dóit étre exclusivement affecté aux femmes. Art. 18. Le navire dóit étre pourvu, outre les lieux d'aisance á l'usage de l'équipage, de latrines á effet d'eau, dans la proportion d'au moins une latrine pour chaque centaine de personnes embarquées. Des latrines doivent étre effectées exclusivement aux femmes. Aucun lieu d'aissances ne dóit exister dans les entreponts ni dans la cale. Les latrines destinées aux passagers, aussi bien que celles affectées á l'équipage, doivent étre tenues proprement, nettoyées et désinfectées trois fois par jour. Art. 19. La désinfection du navire dóit étre faite conformément aux prescriptions des numéros 5 et 6 du chapitre III de l'annexe de la présente Gonvention. Art. 20. La quantité d'eau potable mise chaque jour gratuitement a la disposition de chaque pélerin, quel que sóit son áge, dóit étre d'au moins cinq litres. Art. 21. S'il y a doute sur la qualité de l'eau potable ou sur la possibilité de sa contamination, sóit á son origine, sóit au cours du trajet, l'eau dóit étre bouillie ou autrement stérilisée, et le capitaine est tenu de la rejeter a la mer au premier port de reláche oü il lui sera possible de s'en procurer de meilleure. Art. 22. Le navire dóit étre muni de deux locaux affectés á la cuisine personelle des pélerins. II est interdit aux pélerins de fairé du feu ailleurs, notamment sur le pont.
