Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

379. szám. 281 Ugyancsak szükség lehet arra, hogy a felszámolói megbízás a biróság által visszavonassák, s ezt a jogot nemcsak az általa kirendelt, hanem a közgyűlés által választott felszámolókra nézve is meg kell állapítani. A„ második intézkedés a 40. §-ban foglaltatik, a felszámolók czégjegyzésére és egyébkénti eljárására, valamint hatáskörére és felelősségére vonatkozik. A javaslat mindezen kérdésekben a felszámolókra azokat a szabályokat terjeszti ki, melyeket e részben az igazgatóságra nézve megállapít. E kiterjesztés, mely általában a viszonyok hasonszerüségéből következik, csak a javaslat azon intézkedése tekintetében szorul különös indokolásra, a mely szerint a felszámolók harmadik személyek irányában ugyanazon hatáskörrel ruháztatnak fel, mint az igazgatóság. , A felszámolók feladata ugyanis annyiban más, mint az igazgatóságé, hogy az csak a folyó ügyek befejezésére, a társasági vagyonnak készpénzzé tételére stb. szorítkozik és ebből folyólag ugy látszik, hogy a felszámolók hatáskörének, harmadik személyek irányában is korlátolva kell lennie, azoknak az üzleteknek megkötésére, a melyek a felszámolás czéljára szolgálnak. — Azonban ez a czél az egyes, a társaság nevében kötött ügyleteken külsőleg nem mindig ismerhető fel és gyakran teljes lehetetlen ellenőrizni azt, vájjon valamely ügylet csakugyan a folyó ügyletek befejezésére szükséges volt-e? — Márpedig az ügylet érvényességét harmadik személyek irányában is attól függővé tenni, hogy ez a felszámolás czéljának megfelel-e, a legnagyobb gyakorlati visszásságokra vezethet, különösen oly okiratok kiállításánál, melyek, mint pl. a váltó, a forgalom tárgyát képezik. A javaslat álláspontja különben teljesen megegyezik az üzleti világban uralkodó felfogással is, a hol soha sem törődnek azzal, hogy a felszámolók által kötött ügyletek a felszámolással minő okozati összefüggésben állanak. — A felszámolók és a szövetkezet közti belső viszonyt a javaslat nem érinti, erre nézve tehát a keieskedelmi törvény megfelelő szabályai teljes épségben maradnak és a felszámolók a szövetkezettel szemben a felszámolás czélja által korlátozva vannak. 2. A mi a szövetkezeti csődben alkalmazandó kivetési eljárást illeti: a javaslat ezt a 41 — 44. §§-ban a csődtörvény 257—261. §§-val szemben hatályosabbá teszi az által, hogy a járulékkimutatás elkészítését nem halasztja akkorra, mikor a végfelosztási terv elkészíthető, hanem a járulékkivetést mindjárt a csőd kezdetén, a mérleg elkészülte után foganatosíttatja. Ez a fontos eltérés különösen azért vált szükségessé, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy azon. hosszabb idő alatt, a mig a végfelosztási terv elkészíthető, a tagok fizetési képessége tetemesen összezsugorodik, úgy hogy a hitelezők annyi kielégítést sem kapnak, mint a mennyire jogosan számíthattak, minek folytán a szövetkezetek még nagyobb felelősség melleU sem élveznek olyan hitelt, mint a minővel birnának, ha a tagok hozzájárulása jobban biztosítva volna. — De másrészt nincs is semmi kényszerítő ok arra nézve, hogy a járulékkimutatás a végfelosztási terv elkészültéig halasztassék. Mert ha igaz is, hogy előbb nem lehet véglegesen megállapitani, hogy mennyi lesz a tagok által fedezendő hiány? a csődnyitás után készítendő mérleg mégis már oly alapot nyújt annak kiszámítására, mely később nem sokat változik. — Ha pedig a végfelosztás csakugyan különbözetet tüntet fel, ezen könnyű segiteni az által, hogy a többletfizetés visszaadatik (43. §.), a még fenmaradó hiány pedig későbbi pótkivetés utján hajtható be. (42. §.) Egyebekben a javaslat csak annyiban tér el a csődtörvénytől, hogy a kivetési eljárást sokkal egyszerűbben szabályozza, s hogy újabb kivetést nemcsak még egyszer enged meg, hanem annyiszor, a hányszor szükséges.—Ezt nemcsak azért kellett kimondani, mert a kivetés a végfelosztási terv előtt csak ideiglenes jelleggel bir, hanem azért is, mert a javaslat szerint a hitelezők egyedül a kivetési eljárásra vannak utalva s egyéni keresettel a kivetés után fel nem léphetnek. — A javaslat 44. §-a szerint a kivetési eljárás semmiféle KÉPVH. IROMÁNY. 1896-1901. XIII. KÖTET. 36