Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

379. szám. 267 kötelékébe, egy oly jogrend alá helyezkedhessenek, mely magában véve is alkalmasabb a szövetkezetek létesítése terén az öntevékenység fejlesztésére és a szövetkezetek czélirányös működésének előmozdítására. Ez a szabályozás a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó I. rész. 11. czimében foglalt rendelkezésekből indul ki, s csakis azokat az eltéréseket állapítja meg, melyek a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekre nézve szükségeseknek találtattak. Hogy mit kell érteni a »gazdasági és ipari hitelszövetkezetek* alatt? azt a javaslat fogalmilag nem határozza meg. A javaslat 4. és 7. §§-aiból kitűnik azonban, hogy csak a kisebb terjedelmű, az érdekeltek közvetlen közreműködésén alapuló szövetkezetekre gondol, a melyek egyedül alkalmasak arra, hogy a központi intézet támogatásával a kisgazda- és iparos osztályt gazdasági Önállóságra neveljék. Hogy minő gazdasági vagy ipari ághoz tartoznak azok, a kik ily szövetkezetek tagjai? az elvileg nem okoz különbséget. Különösen a gazdasági szövetkezetek alatt, nem értetnek csupán a szorosabb értelemben vett mezőgazdasággal, hanem pl. állattenyésztéssel, szőlőmiveléssel, gyümölcstermeléssel és erdészettel, halászattal stb. foglalkozó egyének szövetkezetei is. Lehetnek továbbá az itt szabályozott szövetkezetek tagjai nemcsak önálló gazdák és iparosok, hanem gazdasági vagy ipari munkások is, s nincs kizárva, hogy ugyanazon szövetkezetbe gazdák és iparosok vegyesen álljanak össze, ha külön-külön elegendő számban nincsenek, hogy szövetkezetet alakítsanak. Ezt már azért sem lehet kizárni, mert számos esetben az iparosok gazdaság gal is foglalkoznak, a gazdák ipari tevékenységet folytatnak, ugy, hogy éles határvonalat gazdák és iparosok között húzni sokszor alig lehet. Az illetők gazdaságának vagy ipari vállalatának terjedelme sem határoztatik meg közelebbről, mert habár elvileg a kisebb gazdák és iparosok anyagi segélyezése czéloztatik: gyakran olyanok is fordulnak a szövetkezeti segélyre, a kik a vagyonosabb osztályhoz tartoznak. Az ilyenek nagyobb értelmisége a szövetkezeteknek hasznára is válik s azért inkább kívánni kell, hogy a szövetkezetekbe ezek is belépjenek. Ugyanezen okból azokat sem szabad kizárni a szövetkezetből, a kik nem tartoznak ugyan magához a gazda- vagy iparos osztályhoz, de mint tisztviselők, papok, tanítók stb. folytonos érintkezésben állanak vele, és mint annak vezetői, mindenesetre legalább közvetve vannak érdekelve abban, hogy a gazdák és iparosok vagyonilag gyarapodjanak. I. Fejezet. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetek alapítása. 2-7. §§. Árra nézve, hogy a szövetkezetek alapítása minden önző érdek nélkül történjék és a visszaélések teljesen ki legyenek zárva, a legnagyobb biztosítékot mindenesetre az nyújtja, ha a szövetkezetek alapitása^ a közhatóságok, a melyek alatt nemcsak állami, hanem községi és törvényhatósági közegek is értendők, vagy azon nem taxatíve, hanem csak példaképen felsorolt testületek által, melyek épen a gazdasági és ipari érdekek előmozdítására hivatvák, maga az Országos központi hitelszövetkezet közreműködésével történik (2. §.). Ezek ítélhetik meg egyúttal legjobban, hol szükséges szövetkezet alakítása, megvannak-e eredményes szövetkezeti működés feltételei, milyen területi határok állapitandók meg az alakítandó szövetkezet számára és kik legyenek azok, a kikre a szövetkezet vezetése megnyugvással bizható ? Az ipartestület egyébiránt már az ipartörvény (1884 : XVII. t.-cz. 126., 147. §-ok) jelöli ki, mint olyanokat, melyeknek czéljához a szövetkezetek alapítása tartozik. 34*