Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről
379- szám. 265 lehetősége annak, hogy fejlődve és megerősödve, idővel az államkincstár segélye feleslegessé válik. Hogy a felállítandó intézet a javaslatban meghatározott állami támogatás mellett is teljesen meg fog tudni felelni a kitűzött czélnak, elég anyagi ereje lesz a szövetkezetek előreláthatólag fokozódó igényeit kielégíteni, s elég képességgel fog birni arra, hogy a szövetkezetek nagyobb számban való alapítását és egészséges fejlődését előmozdítsa: abban annál kevésbé kételkedem, mert az intézetnek az államkincstár, a magán alapítók és a szövetkezetek által összehozott alaptőkén felül még más tekintélyes pénzforrásai is lesznek, a vezetés £edig minden tekintetben megbízható és a szövetkezeti ügyet alaposan ismerő férfiak kezébe fog letétetni, a kiknek egyik főfeladata lesz az intézet kötelékébe tartozó szövetkezetek ügyvezetését is hatályosan ellenőrizni és megfelelően irányítani. Az "intézet humanitárius, a nyerészkedést teljesen kizáró jellege, mely főleg abban nyilvánul, hogy sem az alapítók, sem a tagokul belépett szövetkezetek üzletrészeik után 4 százaléknál nagyobb osztalékot nem kaphatnak, biztosítékot nyújt különösen arra nézve, hogy az a segítség, melyben a kisgazdaés iparos osztály az ő közvetítésével részesülni fog, oly kedvező feltételek mellett fog nyujatni, minők semmi más utón el nem érhetők. III. A felállítandó országos központi hitelszövetkezet közelebbi szervezete, viszonya a kötelékébe tartozó szövetkezetekhez, előjogai, s az állami hozzájárulás és felügyelet a javaslat II. czímében vannak megállapítva. Az I. czímben maguknak a támogatásban részesítendő gazdasági és ipari hitelszövetkezeteknek jogviszonyai vannak szabályozva. Az első czímben foglalt különleges szabályozásra azért volt szükség, hogy az állam által nyújtott segély kizárólag általános közgazdasági czélok megvalósítására fordíttassák. — A kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezései szerint, nincs kizárva, hogy a szövetkezet nyereségre, tehát egyéni gazdasági érdekek előmozdítására alakuljon. Ezt ki kellett zárni. De a kitűzött czél szem előtt tartásával gátat kellett vetni annak is, hogy már maga a szövetkezetnek megalakítása — mint egyesekre nyereséggel járó üzlet szerepelhessen. A kereskedelmi törvény szabályai szerint jogosulatlannak nem tekinthető alapítási nyereség csak a szövetkezet tagjainak nyújtandó hitelt tenné drágábbá, a nélkül, hogy azzal az általános gazdasági érdek előmozdittatnék. A szövetkezeteknek az I. czímben szabályozott szervezete inkább tartja szem előtt az emberbaráti szempontokat — és miután az állam egyeseknek gazdagodását anyagi segélyezéssel előmozdítani nincs hivatva, feltétlenül szükség volt arra, hogy az állam által segélyezendő szövetkezetek az általános törvénytől — a kitűzött czél által megkívánt irányban, eltérő szervezetet nyerjenek. Ehhez képest a felállítandó országos központi intézetbe csak oly szövetkezet vétethetik fel, a mely a javaslat I. czímének rendelkezései értelmében alakul és működik, fenmaradván a kereskedelmi törvény egyelőre teljes épségben azon szövetkezetekre nézve, a melyek e köteléki viszonyba lépni nem akarnak. E mellett azonban a javaslat még az ennek értelmében alakult szövetkezeteket sem akarja kényszeríteni arra, hogy a központi intézetbe belépjenek. A javaslat az életképes szövetkezetek önálló fejlődését nemcsak akadályozni nem kívánja, — de azt előmozdítani törekszik azzal az intézkedésével, mely szerint meg van engedve, hogy szövetkezet az I. czímben foglalt szabályok szerint alakulhasson és működhessék a nélkül, hogy a központi hitelszövetkezetbe belépni, ez utón az állami kedvezményeket igénybe venni — és magát az országos központi szövetkezet felügyelete és vezetése alá helyezni lenne köteles. De szükséges az I. czímben megállapított jogrendet a központi intézettel való kapcsolattól azért is függetleníteni, mert a központba való felvétel nem fog mindig rögtön az illető szövetkezet megalakulása után történni; előfordulhat különösen, hogy a központ valamely szövetkezet befogadásához bizonyos feltételeket szab, melyeknek az csak bizonyos idő múlva KÉPVH. IROMÁNY. 1896 — 1901. XIII. KÖTET. 34
