Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-372. Törvényjavaslat a községi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről, továbbá a közbirotkosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévő, közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról

( 138 372. szám. az állami kezelés közegeit szolgálati és fegyelmi tekintetben közvetlenül a földmívelésügyi ministernek rendeli alá, olyan elkerülhetetlenül szükséges intézkedésnek tartom, mely nélkül az állam nem lenne képes az ezen törvényjavaslat által rá ruházott feladatokat sikerrel teljesíteni. Megemlítem különben, hogy ez a rendelkezés az állami kezelés iránt kötött szerződésekben is benfoglaltatik s a szerződések megkötésénél az állam részéről olyan feltételnek tekintetett, hogy ha azt a törvényhatóságok és az érdekelt birtokosok el nem fogadták volna, a kezelés átvétele sem történhetett volna meg. IH. FEJEZET. A m. liir. állami erdőhivatal hatásköréről. Az államnak ebben a törvényjavaslatban meghatározott feladatát, — miként fennebb többször is szerencsém volt említeni — kétféle teendők fogják képezni: egyfelől el kell látni az 1. és 2. §§-ban emiitett erdőkben mindazokat a teendőket, melyeket az erdőkezelésnél feltétlenül szakértő erdő tiszteknek kell végezni, s másfelől teljesítenie kell a közigazgatás körében felmerülő erdészeti teendőket. Ez utóbbi feladat tekintetében a m. kir. állami erdőhivatalnak, mint az állam megbízott közegének, hatáskörét nem tartottam szükségesnek a teendők részletes felsorolásával meghatározni, sőt czélszerünek sem, mert nézetem szerint a m. kir. állami erdőhivatal ebbeli feladatát és eljárását a változó viszonyoknak megfelelően kell szabályozni, a mi csak rendeleti utón történhetik. Ezért a javaslat a m. kir. állami erdőhivatal ezen hatáskörének megállapítását a két érdekelt ministerre, t. i. a belügyi és földmívelésügyi ministerekre bizza. A m. kir. állami erdőhivatalnak először emiitett feladatait azonban már részletesen meg kellett szabni, mert az állam és az 1. és 2. §§-ban emiitett birtokosok tulajdonképen mint szerződő felek állanak egymással szemben, kölcsönös jogaikat és kötelességeiket tehát világosan és határozottan meg kellett állapítani; annyival is inkább, mert az állami kezelés az erdőgazdasági teendőknek csak egy részére, a tulaj donképeni erdészeti szakteendőkre fog kiterjedni, az anyagi munkák teljesítéséről ellenben, mint például a fatermelésről és szállításról, továbbá az anyag- és pénzkezelésről, az őrzésről és általában véve mindazon teendőkről, a melyek közvetlen anyagi felelősséggel vannak összekötve, maguknak a birtokosoknak kell gondoskodni. Ez utóbbi feladatokat ugyanis az állam legfeljebb csak akkor vállalhatná el, ha a birtokosok az erdők hasznaival való rendelkezés feltétlen jogáról lemondanának s azt legalább részben az államra ruháznák át; erre azonban kényszeríteni a birtokosokat nem lehet, de nem is volna ez szükséges, mert az olyan kisebb erdőknél, mint a milyenekről itt általában véve szó van, az utóbb említett vagyonkezelési teendőket a birtokosok maguk is könnyen és jól elvégezhetik, sőt a legtöbbször még olcsóbban is, mint az állam tehetné. Kivételesen megengedi ugyan a javaslat is, hogy a m. kir. állami erdőhivatal a birtokosok kérelmére ^vagyonkezelési teendőket is elvállaljon, s a szerződéses alapon szervezett mostani állami erdőkezelésnél is van rá eset, hogy az erdőgazdaság olyan teendőit is az állam teljesiti, a melyek a fentebbiek szerint a birtok

0s feladatához tartoznak; de ez — miként eddig — jövőre is csak kivétel számba fog menni s az általános szabály mégis csak az marad, hogy az állam az erdőgazdasági teendőknek csak szoros értelemben vett erdészeti technikai részét fogja ellátni, a többit pedig a birtokosoknak kell végezni. Élesen és határozottan meg kellett tehát vonnom a határt ezen kétféle teendők között, hogy a kétségek és félreértések a lehetőségig kizárva legyenek. Ezt azonban egyetlen általános rendelkezéssel nem sikerült elérnem s hasonlóképen nem találtam czélszerünek azt sem, hogy