Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.

Irományszámok - 1896-360. Az igazságügyi bizottság jelentése "az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

360. szám. 311 •/. alatti melléklet a 360. számú irományhoz. Felirati javaslat. Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Nemzetek élete más, miként az egyéneké, — mely természet szerint időhatárokhoz van kötve; — mert bár népek is elhalhatnak idö előtt, ha elavult intézményeikhez időn túl ragaszkodnak; de viszont, nekik megadatott az, hogy életszerveiket: intézményeiket, a haladó idő szellemében cserélve ki — újjászülethetnek. Ilyen megújhodás emlékét ünnepelve most, — kegyeletünkkel s ennek törvénybe iktatásával, örök hálánk adóját rójjuk le az iránt a korszak iránt, mely a nemzet nagy politikai jogainak intézményes biztosítása s a polgári szabadságjogok kiterjesztése által a magokat túlélt intézmények korát zárta le és a nemzeti erőgyűjtés azt a munkáját végezte, a melynek alapján az újjászületett, önálló magyar állam, maga és koronás királya iránti kötelességeinek teljesítésére, az idők beláthatatlan folyamára képessé vált. Az átalakulás nem volt sem rögtönös, sem erőszakos. Azt a tudatot, hogy a hanyatló nemzeti életet a régi intézmények felvirágoztatni nem képesek s hogy azok helyébe az líj idők szellemének megfelelő alkotásokat kell ültetni: a nemzet legjobbjainak évtizedeken át tartó hazafias munkája, eszmei küzdelme érlelte meg. Az intézmények ujjáalkotására irányzott ennek az öntudatos munkának az eredményét, az 1848-iki törvényeket Felséged királyi előde bölcs szentesítésével ellátva, fejedelmi megnyugvással bocsájtotta a gyakorlati élet útjára. így lőn, hogy az osztályokra, fajokra, felekezetekre tekintet nélkül lépett életbe a népképviseleten alapuló államhatalom s az ennek gyakorlatára hivatott felelős ministerium, — s hogy az előbbi tagozatok szerint széthúzó erők meg nem semmisítve, de összhangzatosan egyesítve lettek azon állameszme alá rendelve, melyben Szent-István koronájának fenséges és örökre változhatatlan hatalma a mai egységben olvad össze. így lőn, hogy Erdély és a kapcsolt részek egyesítése által a területi sértetlenség helyreállíttatott s az egységes területen egyenlő jogképesség s közös teherviselés elveinek alapján — az addigi előjogok megszüntetésével, a politikai jogoknak minden osztály, nemzetiség s felekezetre való kiterjesztésével, nagygyá lőn a nemzet, mert a fentartásában immár egyénileg egyenlően tevékeny fiainak száma szaporodott meg!