Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.

Irományszámok - 1896-357. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a házközösségek megszüntetését tárgyazó 1885:XXIV. törvényczikk módositása iránt" benyujtott törvényjavaslat tárgyában

357. szám. 295 vonatkozólag — specialiter pedig áttörte a személyes jogok e rendszerét a határőrvidéken is az 1873 : XXIX. t.-cz.; — mely épen a halárőri katonai kötelezettség régi rendszerének eltörlése folytán — egyenjogú házközösségi taggá tette a nőt, a női családtagokat is, — a kik pedig természetesen a katonáskodás jogezímére nem hivatkozhattak. Ezenfelül — a »volenti non fit injuria« elvénél fogva bátor kézzel nyúlhatott a viszonyok ilyetén szabályozásához az igazságügyi kormány — azért is, mert az érdekelt vidékek, törvényhatóságok s birói és közigazgatási hivatott tényezők — meghallgatva — ugyanezen kívánságnak adtak kifejezést. Ha most ehhez még azon correctivumokat is vesszük, melyeket a törvényjavaslat azon esetekre nézve tartalmaz, a melyekben az ily intézkedés tényleg komoly sérelemmel járhatna s a hol tehát az ellentétes jogosult igény érvényesítésének tág teret és teljes lehetőséget nyújt: — nyugodt lélekkel adhatja meg a törvényhozás sanctióját e reudezésre, mely consequentiáiban magára az érdekelt államrészre lesz a legiidvösebb. E consequentiákhoz sorakozik még azon nem kicsinylendő vívmány, mely szerint az Aj jogrend eltávolítja az utolsó maradványait azon rendszernek, mely mai hazai jogunkkal oly kirívó ellentétben áll — s ekkép lehetővé teszi azt, hogy a majdan megalkotandó magyar polgári törvénykönyv annak idején már a határőrvidéken is analóg rendezett viszonyokat találván, — ezek területét zökkenés nélkül illesztheti be a magyar állam jogegységébe, a mi nemzeti 8 állampolitikai szempontokból annyira kívánatos. További következménye leend az is még, hogy a telekkönyv- s birtokviszonyok a szabad tulajdon alapján sokkal rövidebb idő alatt fognak végleges helyzetet teremteni s a mai zűrzavarba áttekintést, rendet hozni. S e tekintetben is becsesek a javaslatnak azon újításai, melyeket az alaki jog — az eljárás — a házközösségek felosztásának gyakorlati megkönnyebbítése s gyorsítása tekintetében intendál. Mindezeket egybefoglalva — a törvényjavaslatot, mely hivatva van a vázolt nagy czéloknak komolyan szolgálni — a legmelegebben ajánljuk általánosságban elfogadásra. Egyszersmind azonban ezen álláspontunk kapcsán szükségesnek találjuk még a következő szempontok kiemelését: 1. A magyar állam jogegysége szempontjából — tekintettel arra, hogy a magánjogot a határőrvidéken ma is idegen jogforrások szabályozzák : hangsúlyoznunk kell annak szükségét, hogy a m. polgári törvénykönyvnek — az igazságügyminister úr czéltudatos intézkedései folytán szépen haladó szerkesztése mielőbb befejeztetnék, hogy ennek megalkotása — s életbeléptetésével hazánk egész területén meg lehetne az idegen jogok uralmát szüntetni. 2. A házközösségi felosztások lassú s oly sokszor elhibázott műveletének egyik gyöngéjét képezi azon sok controversia, melyek a tagsági jogosultságok megállapítása tekintetében szoktak felmerülni. — Igaz, hogy e kérdés is tételes joggal van szabályozva, de a vonatkozó jogforrások oly szétszórtak s annyi változáson estek át a különféle átalakulások korszakaiban, hogy azoknak egységes kezelését ma alig lehet valakitől joggal várni. Kívánatos volna tehát, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat törvénynyé válna s életbeléptetésekor az igazságügyi kormány — esetleg a belügyivel együtt — tájékoztató informálás czéljából a végrehajtási utasításba — a kezelő hatóságok részére — venné fel egységes compilatióját, illetve kivonatát a tagsági jogczímeknek. 3. Tekintettel azon közismert sajnos tényre, mely szerint a telekkönyvi betétszerkesztés nem halad s a jelen szervezetben nem is haladhat úgy előre — a mint az egy ország közérdekéből kívánatos volna — már pedig ha valahol, úgy a határőrvidéken képez ezek mielőbbi befejezése közszükségletet: megfontolandónak tartja a bizottság azon kérdést, hogy vájjon a vonatkozó