Képviselőházi irományok, 1896. XI. kötet • 304-321. , CIV-CVII. sz.

Irományszámok - 1896-304. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1898. évi állami költségvetésről

6 304. szám. egész év végleges rectifikált elszámolásánál rendesen az eredmény kedvezően változik és a fejlődésre is kell számitani. Ezek a tényezők az eredményt később javithatják. A fenti számokkal, azt hiszszük, igazolva van a bevételi főbb tételek előirányzatának elfogadhatósága ; sőt azok nagyobb előirányzatot is indokolnának. De helyeseljük, hogy a kormány szigorú volt a bevételek számításában; egyfelől azért, hogy államháztartásunk most sokkal több kedvezőtlen esélynek van, — szétágazásánál és üzemeinél fogva — mint eddig, kitéve és különösen azért,, mert a gazdasági helyzet minden irányban romlott és még a kilátások sem javultak, igy tehát: a legnagyobb óvatosságra és tartózkodásra van szükség a bevételek előirányzásában, Másfelől, a most már nagyranött államháztartásunkban, az előre nem látható kiadások is, tömegesebben és nagyobb összegekkel fordulnak elő és igy szükséges, hogy annak fedezésére, az államháztartás önmagában tartalékokkal birjon, mert nagyon szomorú dolog lenne, ha azok az államháztartás mérlegét váratlanul felbillentenék. Sőt helyeseljük az eljárást azon szempontból is, hogy a kedvező bevételek teljes kimerítése ne csábitson se kormányt, se törvényhozást, se közvéleményt oly kiadások és követelések felállítására, melyek állandóan terhelnék államháztartásunkat; mig a kedvező évek elmultával a bevételek könnyen és nagyban csökkenhetnek. Annyival is inkább óvatosaknak kell lennünk, mert a tervezett reformok is nagy állandó kiadásokkal járnak. Az adóreformnak sokszor sürgetett ügyéről a pénzügyminister csak nemrég, 1897. deczember 6-án tett jelentést a t. képviselőháznak. Azóta ez ügy — az idő rövidségénél fogva — lényegesen nem változhatott. De azt hiszszük, helyeselnünk kell a kormánynak az egyenes adók reformjának előkészítésében követett óvatos, körültekintő eljárását, hogy — mint a pénzügyminister úr monda — előbb főleg a föld-, a házadót minden tekintetben és pedig az állam: adóügyi, az adózók: jövedelmi és kereseti viszonyaiban és a terveknek ezekre kiható vonatkozásaiban beható tanulmány- és adatgyűjtés tárgyává teszi; hogy így: a tervezett reform és igazságosabb' teherfelosztás, a bel- és külföldi tapasztalatok biztos alapjára építtessék. Természetes, hogy a mostani rendszer anomáliái és aránytalanságai nem engedik, hogy a reform sürgetésével csak egyszer is elhallgassunk, habár ezzel azt elhamarkodni és az évtizedekre szóló munkát elrontani épen nem akarjuk. A fogyasztási adók reformja tekintetében azon helyes kettős szempont által vezérelteti magát a kormány — mint a pénzügyminister úr a bizottságban újra kijelenté — hogy egyfelől: a fogyasztási adók jövedelme a fogyasztási területnek egészen biztosíttatnék, másfelőljj: hogy a fogyasztási adóknak alávetett iparágak életképességére, fejlesztésére az adórendszer és mérték, minden irányban, tekintettel legyen. Azt is kijelenté a minister, hogy e szempontokat a kormány érvényesítette, az Ausztriával tervezett közgazdasági kiegyezésben is, úgy, hogy csak sajnálni lehet, hogy tőle és Magyarországtól nem függő akadályok miatt, e tervét már eddig is keresztül nem vihette. Megnyugvásunkra szolgál azonban az, hogy egy vagy más formában, csaMs ezen szempontok érvényesítésével akarja a kormány a fogyasztási adók reformját megoldani. Igen természetes, hogy ezt is sürgősnek tartjuk. A valutarendezés nagy műve, a most lefolyt évben — fájdalom — nem igen haladt előre. A kormány folytatta az előkészületeket és változatlan programm alapján állhatatosan törekszik a feladat megoldására; de ebben külső körülmények akadályozzák. Annyira fontosnak tartjuk közgazdasági tekintetben és hitelügyünk fejlődése és önállóbbá, egészségesebbé tétele szempontjából a reform létesítését, — hogy kívánnunk, követelnünk kell az ország érdekében, miszerint, mihelyt az akadályul szolgáló körülmények változnak, — és ezek elhárítására kormányunk is tegyen meg mindent, mi tőle kitelik, — hozzá kell látni a törvényben megszabott módon a reform befejezéséhez; különösen pedig ragaszkodni kell azon állásponthoz, melyet az 1897. évi állami költségvetés előterjesztése alkalmával jelentett be a pénzügyminister,