Képviselőházi irományok, 1896. X. kötet • 269-303. , XCVI-CIII. sz.
Irományszámok - 1896-270. Törvényjavaslat a consuli illetékek szabályozásáról
28 270. szám. A consuli illetékek jövedelmének emelkedését főleg ezen tételek eredményétől reméljük. Ezen illetékek jogosultságához kétség nem fér, mert a bélyeg- és jogilletéki törvényeink szerint örökösödési illeték alá vonandó az örökhagyónak összes, bárhol található hagyatéka, ide értve a külföldön elhelyezett tőkéket és külföldiek ellen fennálló követeléseket is. — Hasonlóképen illeték-köteles a külföldön elhalt magyar alattvalóknak külföldön levő ingó hagyatéka is. — Önként értetik, hogy az ilyen a 10. tétel szerint már százaiékos illeték alá vont hagyatékok után, a melyeket egyébként a tarifa II. részének 4. b), 5. b), 9. ad) tételei szerint még más, úgymint a becslésért, leltározásért, elárverezésért és őrzésért járó külön illetékek is terhelik, nem fog még az általános bélyeg- és jogilletéki törvények szerint járó százalékos illeték is szedetni, mert ez nem volna egyéb, mint kétszeres illetékkel való megterhelés. A G) rovat (jegyzői cselekmények utáni illetékek) alatti illetékek megállapítására a most érvényben levő tarifában elég támpont találtatott, mégis indokoltnak látszott némi bővítés és a tételeknek korszerű emelése. A D) rovat 32., 33. és 34. tételei szerinti bizonyítványokért járó illetékek leginkább a kereskedőket érintik, de ha tekintetbe vesszük, hogy mily fáradságos munkát ad az ily bizonyítványok kiállítása a eonsulokuak, ezen illetékek mérvét még mindig mérsékeltnek mondhatjuk, annál inkább, mert a felek nem kizárólag a consuli hivatalnál szerezhetik meg az ily bizonyítványokat, hanem, mint p. o. a származási igazolványokat, a helyhatóságoknál is. A tarifa 36. és 37. tétele egy fél, illetőleg négy százalékos illetéket állapit meg követeléseknek, a consuli hivatalok utján történt beszedése, a beszedett összegek átadásáért, illetőleg oly pénzösszegeknek kézbesítéséért, a melyek e végből a consuli hivataloknak átadatnak. A consuli hivatalok ebben az esetben oly teendőt végeznek, a melyre az illető helyen levő bankok, vagy kereskedői czégek volnának tulajdonképen hivatva, méltányos tehát, hogy ha a feleknek ilyen nem lényegtelen szolgálatokat tesznek, ténykedésükért illeték is szedessék. Az E) rovat alá sorolt illetékek, melyek magyar és osztrák alattvalóknak és magyarosztrák védenczeknek külföldi hatóságok előtt való képviseleténél nyernek alkalmazást, a most érvényben levő tarifa (II. rész 21. tét.) szerint vannak felyéve és minden esetre méltányosan követelhetők, miután e képviselet a consuli tevékenységet igen jelentékeny mérvben veszi igénybe. Az F) rovat: »az útlevélrendészeti hivatalos cselekményekért a magyar és osztrák alattvalók és magyar-osztrák védenczek nyilvántartásáért járó illetékekre« vonatkozik. Itt az útlevelek kiállítása után járó és a 42. és 43. tét. alatt felsorolt illetékek a most érvényes tarifához képest mérséklésben részesültek ; ellenben egy forintra emeltetett az útlevél láttamozásáért járó illeték, a mi még mindig elég csekély szolgáltatás, miután e részben külföldi tarifákban többnyire sokkal magasabb tételek vannak rendszeresítve, úgymint Francziaországban 5, illetőleg 10 franc, Eszakamerikában egy dollár, Olaszországban 5 líra stb. Belgiumban és Angolországban és épugy Görögországban is ugyan nem ily magasak ugyanezek az illetékek, de nem is alacsonyabbak a tarifa szerint tervezetteknél. Ennek a résznek 48. tételében meg van állapítva az anyakönyvi évi bizonyítványnak valamely bírói hatáskörrel biró consulatus kerületében megtelepedett magyar vagy osztrák alattvaló részére történt kiállításáért járó illeték. Hangsúlyozni kell, hogy az azonossági igazolványnak a Levantéban jóval nagyobb jelentősége van, mint másutt, mert jogczímet nyújt területen kivüli kiváltságos állásra, vagyonos életbiztonságra, adómentességre, zavartalan üzletgyakorlásra, a mi az anyaországnak tetemes kiadást okozna még akkor is, ha a védelem nyújtására, melyre mindig készen kell lenni, közvetlen ok nem is volna.
