Képviselőházi irományok, 1896. IX. kötet • 230-268., LXXXVIII-XCV. sz.

Irományszámok - 1896-268. Törvényjavaslat a község- és egyéb helynevekről

268. szám. 301 figyelembevételével hajtassék végre. Ezen irányelvnek felel meg a törvényjavaslatnak a 3. §-ban foglalt azon intézkedése is, melynek értelmében a telepek, puszták, havasok és egyéb jelentékenyebb lakott helyek nevének meghatározását — miután ezen helyek elnevezésénél oly országos szempontok, mint a községek nevénél, nem forognak fenn — a tulajdonosok akaratnyilvánitási szabadságának is tért nyitva, a községek hatáskörébe utalja, a kormány részére ezen helyek elnevezésénél csak a legfelsőbb jóváhagyás jogát tartva fenn. Annak előmozdítására, hogy a kormány a község- és egyéb helynevek rendezését — úgy a történeti emlékek, valamint a gyakorlati érdekek lehető figyelembevételével — minél inkább szakszerűen intézhesse, a törvényjavaslat megfelelő véleményező hatáskörrel egy állandó szakbizottságnak alakítását veszi tervbe, melynek szervezetét és ügyviteli szabályzatát — tekintettel arra, hogy a község- és egyéb helynevek ügye a kormányzat minden ágát érdekli — a belögyminister, a ministertanács hozzájárulásával állapítaná meg. A javaslat 4. §-a, mely e bizottság szervezetét és feladatát körvonalozza, intézkedik egyszersmind arról, hogy jövőre az összes község- és helyneveknek s az azokban beálló változásoknak nyilvántartása czéljából állandó országos törzskönyv vezettessék. A törzskönyv létesítése, a melynek vezetése az emiitett vegyes bizottság szakszerű támogatása, felügyelete és ellenőrzése alatt a törvényjavaslat értelmében a m. kir. központi statisztikai hivatalra bízatnék, mint a mely hivatal munkakörénél fogva ezen feladat teljesítésére leginkább van hivatva, egyik legfontosabb előfeltételét fogja képezni a község- és egyéb helynevek tekintetében a kívánatos rendezett állapot megteremtésének, mert egyrészről oly kútforrás gyanánt fog szolgálni, a melyből az összes község- és helynevek és azok szabatos helyes irása tekintetében a felvilágosítások mindenkor megszerezhetők lesznek, illetőleg minden kétséget kizáró módon rendelkezésre állanak, másrészről pedig az annak alapján kiadandó és minél szélesebb körökben elterjesztendő helynévtárak segítségével lesz elérhető, hogy a hivatalos jellegűek gyanánt megállapítandó község- és helynevek úgy a hivatalos életben, minta társadalmi érintkezésekben minél rövidebb idő alatt, minél általánosabban elterjedjenek. Ezen czél előmozdítására törekszik tulaj donképen a javaslatnak 5. §-a, a mely azt a kérdést szabályozza hogy mely esetekben kell a hivatalos jelleggel felruházandó községneveket kizárólagosan használni és mikor lehet a hivatalos név mellett egyszersmind az eddig használt egyéb elnevezéseket is alkalmazni. E tekintetben az a főszempont volt irányadó, hogy a nagy átalakulás, a közhitelességgel megállapítandó neveknek kizárólagos közhasználatba való átmenetele minél rövidebb idő alatt történjék ugyan meg, de viszont az átmeneti idő alatt a magánérdekek is kellő kíméletben részesüljenek. Ezért tehát a törvényjavaslat a hivatalos jellegű községneveknek kizárólagos használatát csak a hivatalos életben rendeli el kötelezően, beleértve természetesen a katonai ügyeket s a törvényhatósági és községi összes ügykezelést is, továbbá a közjegyzői iratokban, a melyek törvényen alapuló közhitelességüknél fogva tágabb értelemben szintén hivatalos jellegűeknek tekinthetők; s kiterjesztve e rendelkezést a nyilvános iskolák körére is, mely körben azt a magyar közoktatás érdekei teszik kívánatossá. Ellenben a taxatíve fel nem sorolt egyéb esetekben és viszonylatokban a törvényjavaslat a hivatalos név mellett az ettől eltérő és netalán használatban levő egyéb nevek alkalmazását is megengedi akképen, hogy a nem hivatalos név a hivatalos név mellett zárjelbe foglalva lesz kitüntethető. Önként érthető, hogy a tulajdonképeni magán- és társadalmi életben, az eddigi nevek használata egyáltalán semminemű törvényes korlátozás alá esni nem fog s e téren azon törekvésnek megvalósitása, hogy a hivatalos nevek használata minél rövidebb idő alatt minél általánosabbá váljék, az iskolai nevelésnek és a társadalmi működésnek marad fentartva. Budapest, 1897. évi november hó 8-án. Perczel Dezső s. k., m, kir. belügyministkr.