Képviselőházi irományok, 1896. IX. kötet • 230-268., LXXXVIII-XCV. sz.

Irományszámok - 1896-252. A közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése

176 252. szám. hogy az általa elfoglalandó elvi álláspontra nézve határozatot hozzon. Ennek folytán a magyar országos bizottság kijelentette, hogy magáévá teszi azon két izenet tartalmát, melyet a múlt országgyűlés részéről kiküldött kvóta-bizottság az osztrák bizottsághoz intézett és az ezekben kifejezésre jutott elveket magára nézve is irányadóknak tekinti, még pedig nemcsak a végkövetelésre nézve, mely szerint elődje, az általa tett számításra támaszkodva, a magyarországi kvóta felemelését indokoltnak nem tartotta és igy (az úgynevezett praecipuutn betudásával) az eddigi 31M°/O változatlan fentartását javasolta, hanem az előbbi kvóta-bizottsággal egyetért arra nézve is, hogy a javaslatba hozott számban csakis az általa tett számitás eredménye talál kifejezést, dé amaz arányszám nem képez soha változás alá nem eshető merev számot, a mi különben a törvénynyel is ellenkeznék, minthogy az 1867 : XII. t.-czikk 18. §-a egyenesen megmondja, hogy »kölcsönös alku által előre kell meghatározni azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a sanctio pragmatica folytán közöseknek elismert ügyek terheit és költségeit viselendik«. A kölcsönös alku eszméje pedig már előre is kizárja azt, hogy akár az egyik, akár a másik fél semmi körülmények közt változás alá nem eshető fix szómmal és igy mintegy ultimátummal indítsa meg a tárgyalásokat. Végre teljes összhangzásban a múlt országgyűlés által kiküldött országos bizottság izeneteivel — abban is megállapodott a magyar országos bizottság, hogy ha az osztrák bizottság akár a magyar részről az eddigi alapon tett számitás részleteire nézve alapos kifogásokat tenne, vagy pedig — a magyar részről merőben elfogadhatlannak nyilvánított népességi kulcs kizárásával —az eddigitől eltérő számitási alapot hozna javaslatba, a magyar országos bizottság az emiitett két eset mindegyikében hajlandó lesz az osztrák részről felhozott érveket és javaslatokat komoly megfontolás és beható eszmecsere tárgyává tenni. Ily értelemben szólt a hetes albizottságnak adott utasitás is és ezen az alapon kezdette meg a magyar albizottság május 2-án az osztrák hetes albizottsággal való tárgyalást. Ezen tárgyalás folyamán mindkét rész behatóan védelmezte és tartotta fenn előbbi álláspontját, a mi természetesen az egyezkedés lehetőségét kizárta. Csakis a vita vége felé és annak imént emiitett eredménytelensége folytán merült fel osztrák részről azon inditvány, hogy az elvi alapoknak, a magyarnak ugy, miként az osztráknak mellőzésével tétessék kísérlet valamely közepes számban megállapodni, mely inditvány azonban mindkét albizottság részéről olyannak tekintetett, a melyre nézve mindegyiknek a maga országos bizottságától új utasítást kell kérnie. A magyar országos bizottság 1897. május 3-án tartott negyedik ülésében tárgyalván az imént emiitett osztrák indítványt, azt a maga részéről elfogadhatónak nem találta, azon nézetből indulván ki, hogy ez indítványnak csak akkor lehet értelme, ha a magyar országos bizottság részéről a Magyarországot terhelendő kvótának kisebb vagy nagyobb mértékben való felemelése elvben már előre is elfogadtatott volna, ugy hogy a tárgyalás csakis ezen felemelés mértéke körül folyhatnék. A magyar országos bizottság pedig — habár, miként már említve volt, az eddigi arányt nem tekinti olyannak, mely semmi körülmények közt változás alá nem eshetik, — ilyen változást, illetőleg felemelést saját országgyűlésének mégis csak akkor hozhatna javaslatba, ha annak igazságos és szükséges voltát magyar részről is elfogadott elvi alapon tett számitás utján megdönthetlen érvekkel és adatokkal bizonyítani képes volna. De épen ezen eljárás, t. i. a magyar bizottság által javasolt elvi alap elfogadása lévén az, a mit az osztrák inditvány kerülni óhajt, a magyar országos bizottság arra utasította hetes-albizottságát, hogy a szóban forgó indítványt visszautasítva, mindenben régi álláspontjához ragaszkodjék. Ez meg is történt a két hetes-albizottság újólagos tárgyalása alkalmával. E tárgyalás minden eredmény nélkül végződött, ugy hogy a magyar országos bizottság 1897. május 5-én tartott