Képviselőházi irományok, 1896. IX. kötet • 230-268., LXXXVIII-XCV. sz.

Irományszámok - 1896-236. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, az árvavölgyi helyi érdekű vasut megtörtént engedélyezése tárgyában

236. szám. 97 A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenék* eséssel birjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtök ellenben ugyanoly rézsüvei készitendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó, — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akként választandók, illetve állapitandók meg, és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízfolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerü előállítására és fentartására nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne képezhessenek, — továbbá, hogy azok minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával birjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akképen elhelyezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, hol az lehetségesnek és szükségesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek, olyképen azonban, hogy az által más érdekek sérelmet ne szenvedjenek. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin legalább 0-so m.-rel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetve belvizek szine között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez, fontosságához és jellegéhez valamint a még egyébként figyelembe jö?ő viszonyokhoz és körülményekhez képest — átereszeknél és kisebb hidaknál 0*5—lo m., nagyobb hidaknál pedig Is—2*o m. nyilt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkaimaztatik, kőből vagy tégüból, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; mig a nyilt műtárgyak hídfői, szárnyai és esetleges pillérei kőből vagy téglából, hordszerkezetei pedig bezárólag 2-<> m. nyilasig tölgyfából és ennél nagyobb nyilasoknál vasból állitandók elő. A nyilt műtárgyak hordszerkezetei 6.000 kg. keréknyomás és a szabályszerű terhelési szabvány, illetve igénybevételek alapul vételével számitandók és szerkesztendök. Az alagutak a m. kir. államvasutak legújabb szabványai szerint állitandók elő. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hidfők- és jégtörőkhez, valamint hidjármak-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörösfenyőfát szabad használni. Utszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állitandók elő. Az állami és törvényhatósági utak metszésénél létesítendő azon útátjáróknál azonban, melyek tengelyét a vágány nem függélyesen metszi, a vágány által mint átló által mutatkozó hosszra az út a kőpálya szélességére kövezendő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. IX, KÖTET. 13