Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.
Irományszámok - 1896-169. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában
40 169. szám. 169. szám. •A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A magyar büntető igazságszolgáltatás fejlődésének történetében mindenkor maradandó emlékű lesz: megalkotása annak a törvénynek, a mely a hazai esküdtbiróságok hatáskörét kiterjeszti a nem nyomtatvány útján elkövetett bűntetteknek legsúlyosabb eseteire, s ezen nagy jelentőségű reformon felül a magyar szent Korona országainak azon területén, a mely egységes igazságügyi törvényhozás alatt áll, az igazságügyi hatóságok szervezete és hatásköre, valamint az anyagi és alaki sajtójog és sajtó-rendészeti jog (19. §.), végre a bűnvádi eljárási jognak egész terén megvalósítja a jogegységet s ennek mind igazságszolgáltatási, mind politikai szempontokból oly fontos következményeit érvényre emeli (2. §.); a mely ezeken felül a büntető bíróságok első fokán is biztosítja az igazi vádrendszer keresztülvitelét azáltal, hogy a kir. járásbíróságok mellett a közvád képviselete végett állandó vádközegről gondoskodik (9—14. §§.); fennálló hazai jogunkat gyökeresen javitó módon megváltoztatja büntető bíróságainknak eddigi hatáskörét (15—17. §-ok) s különösen a járásbíróságok hatáskörét oly egységes alapon szabályozza, a mely módot fog nyújtani büntető igazságszolgáltatásunk számos fogyatkozásának orvoslására és különösen arra, hogy legfelső bíróságunk a reá nehezedő rendkívüli munka tehernek jelentékeny részétől: a legcsekélyebb súlyú vétségi és kihágási ügyektől megmenekülhessen ; végül a mely az új hatásköri és eljárási szabályok hatályba lépéséhez szükséges egyéb rendelkezések során, — megszünteti a rögtönbiráskodásnak jelenleg hatályban levő szabályait (26. §.), melyek a kor színvonalán álló büntető igazságszolgáltatás követelményeinek nem felelnek meg és sem a polgároknak egyéni szabadságát, sem az anyagi igazságnak érvényre emelését nem biztosították. Az igazságügyi bizottság teljesen át lévén hatva a megalkotandó szervezeti, hatásköri és eljárási reformoknak sürgős szükségétől, lehető gyorsan tárgyalás alá vette és minden megszakítás nélkül tárgyalta a törvényjavaslatot, melynek részletes módosításait a jelentésnek különös része terjesztvén elő, ezúttal azokat az elvi kérdéseket emeljük ki, a melyek a bizottság tárgyalásai folyamán tüzetesen meg voltak vitatva.
