Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-165. Törvényjavaslat az állami hivataloknál alkalmazott díjnokok szolgálati és anyagi helyzetének javitásáról

10 165. szám. Melléklet a 165. számú irományhoz. Indokolás, „az állami hivataloknál alkalmazott díjnokok szolgálati és anyagi helyzetének javításáról" szóló törvényjavaslathoz. Az állami administratió tág keretében nem csekély helyet foglalnak el a díjnokok, részint nagy számuk, részint pedig azon munkakörnél fogva, a melynek végzésére alkalmazva vannak. Igaz ugyan, hogy alkalmaztatásuk semminemű törvényszabta minősítéshez kötve nincsen s hogy a munkakör, a melyet végeznek, rendszerint a kezelési szaknak legegyszerűbb részét képezi, mégis, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a díjnoki foglalkozás több ezer — jórészt családos — embernek nyújt keresetmódot, továbbá, hogy a kincstár az által, hogy bizonyos munkákat díjnokok által végeztet, bizonyára egy nagy számú és sokkal több költségbe kerülő hivatalnoki állás illetményeit takarítja meg: nemcsak méltányosnak, de egyszersmind jogosnak is látszik, hogy a díjnokok anyagi helyzetének rendezésével megfelelő módon foglalkozzunk. A díjnokok szolgálati és anyagi viszonyait mindez ideig semmiféle általánosan kötelező törvény vagy rendelet nem szabályozta. Az eddigi gyakorlat szerint a díjnokok szolgálati alkalmaztatásukban köztisztviselői jelleggel nem birván, vagy ideiglenes munkára, vagy pedig állandó munkálatok teljesítésére fogadtattak fel. Az ideiglenes munkálatra felfogadottak annak befejeztével elbocsáttattak, az állandó szolgálatok teljesítésére felfogadottak pedig, habár a munka, a melyet végeztek, állandó természetű volt, szolgálatuk állandósága tekintetében semmi biztosítékkal nem bírtak és mindig ki voltak téve annak, hogy egy esetleg rajtuk kivül álló okból, a nélkül, hogy ezért bárhova is orvoslásért fordulhattak volna, főnökeik által állásaikról egyszerűen elmozdittattak. E bizonytalan szolgálati alkalmaztatás mellett a díjnokok, mint ilyenek, a sok helyütt nagyon is szerény napidíjak élvezetén kivül, semmi jogigénynyel vagy előnynyel nem bírtak, sem állami hivatalokra leendő alkalmaztatásuk, sem nyugellátásuk, sem pedig egyéb, a díjnoki minőségre alapitható kedvezmények tekintetében. —Mint hogy számuk az egyes ministeriumoknál és hatóságoknál igen jelentékeny és alkalmaztatásukban az állami administratió segédszemélyzeteként jelentkeznek, de különösenazon okból, mert az állam már valamennyi alkalmazottjáról — legyen az tisztviselő, altiszt, szolga vagy munkás — törvény útján gondoskodott, alig lenne indokolható az, hogy a díjnokok szolgálati és anyagi helyzete törvényes intézkedés útján ne rendeztessék.