Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-191. A véderő-bizottság jelentése "a honvéd nevelő- és képző-intézetekről" szóló törvényjavalat tárgyában

191. szám. 145 A parlamentben, úgy mint országszerte, gyakran előfordultak a múltban oly irányú felszólalások, hogy a magyar elem azon okból nem foglalja el megfelelő arányban helyét a közös hadsereg tisztikarában, mert a német nyelv nem tudása akadályozza őket a közös hadseregbeli intézetek sikeres elvégzésében. Hogy mennyire jogosult vagy nem jogosult ezen panasz, azt megmutatni lesz hivatva a szőnyegen lévő törvényjavaslat azon fontos intézkedése, mely szerint oly ifjak, kik az illető nevelőintézetek sikeres bevégzése után önként jelentkeznek a hadsereg kötelékébe, hasonló rangban, a szükséghez képest át fognak léphetni. Ezen ifjaknak tehát, a mellett, hogy kiképeztetésüket magyar nyelvfí intézetekben nyerik, alkalom nyilik, azon feltétel alatt, hogy a német nyelvet, mint a közös hadsereg szolgálati nyelvét, a szolgálat akadálytalan teljesítésére szükséges mérvben elsajátították, szolgálatukat a közös hadseregben mint magyar hadseregben is teljesíteni. A bizottság ezen nagyfontosságú, tervbe vett intézkedést készségesen magáévá teszi, annyival is inkább, mert meggyőződése, hogy ezen intézkedés által azon fontos czél éretik el, hogy egyrészt a magyar ifjak megfelelő számban fognak a közös hadseregben szolgálni, másrészt a közös hadsereg és honvédség tisztjei között a bajtársias szellem, a most már teljes egyrangú kiképeztetés alapján, az összetartásban, mely a komoly idők beálltával szükséges együttműködésnek alapfeltétele, kifejezésre fog jutni. A foganatosítandó nevelési rendszer folytán évente, a tapasztalat szerint beálló fogyatékot 8—8*8 százalékra téve, körülbelül 274 ifjú fogja részint mint tiszt, részint mint hadapród a katonai nevelő- és képző-intézeteket elhagyni, mely szám biztosítja azt is, hogy a jelenleg olyan nagyon érezhető tiszthiány a jövőben megszűnik. A bizottság alapos és beható tárgyalás után azon következtetésre jut, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedések honvédségünk kiképzését és harczképességét nagyban és örvendetes módon fogják emelni, és ha hozzáfűzi azon meggyőződését, hogy a katonai nevelésnek ily alapokra való fektetése által okozott többlet-költségek korántsem oly nagyok, hogy azok az elérendő nagy előnynyel arányban nem állnának, abbeli véleményének ad kifejezést, hogy a törvényjavaslat életbeléptetése egyet jelent a honvédségi intézmény emelése és fejlődésével, mely az ország egész lakosságát csak megelégedéssel fogja eltölteni. Azon körülmény végre, hogy a Ludovika-Akadémia részére nagylelkű adományok által létesített alapítványi helyek rendeltetése a jövőben talán még fokozottabb mérvben fog érvényre jutni, azon reményre ad jogot, hogy a jövőben is az ország minden vidékén hasonló nemeslelkű alapítványok fognak létesíttetni, melyek hivatva lesznek egyrészt derék ifjainkat a szülők anyagi megterheltetése nélkül a katonai pályára kiképezni, másrészt azonban az állam terhén könnyíteni. A midőn ezekben a bizottság álláspontját tartozó rövidséggel és határozottsággal ezen törvényjavaslattal szemben jelezte, lehetetlen, hogy ezen, hazánk érdekeit oly mélyen érintő és a közóhajnak annyira megfelelő törvényjavaslat benyújtásáért hazafias köszönetét és elismerését ne fejezze ki a kormánynak és különösen báró Fejérváry Géza honvédelmi minister úrnak, a ki évek hosszú során át tettekkel bizonyította, hogy mennyire szivén hordja a honvédségi intézmény mindig nemzeti irányban történt fejlesztését, a kinek oroszlánrésze van abban, hogy honvédségünk ma oly polezon áll, hogy bátran veheti fel a versenyt bármely hadsereggel. Hogy pedig a jövőben a harczképesség fokozása, kiképzése és fejlődésében rejlfl haladás még nagyobb lesz, az iránt biztositékot lát a bizottság a jelen törvényjavaslatban lefektetett nevelési rendszerben. Ajánljuk a törvényjavaslatnak, a mellékelt példányban kitüntetett stylaris módosításokkal úgy általánosságban, mint részleteiben leendő elfogadását. Kelt Budapesten, a véderő-bizottságnak 1897. évi június hó 1-én tartott üléséből. Báró Podmaniczky Frigyes s. k., a véderö-bizottság elnöke. KBPVH. IROMÁNY. 1896—1901. VII. KÖTET.. Dr. Münnich Aurél s. k., a véderő-bimítság elöadája.