Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-190. A véderő-bizottság jelentése "a császári és királyi közös hadsereg katonai nevelő- és tisztképző intézeteinél magyar korona országokbeli ifjak részére létesitett állami alapitványi helyekről szóló 1882. évi XXV. törvényczikk módositásáról" beterjesztett törvényjavaslat tárgyában

190. szám. 141 190. A véderő-bizottság jelentése, „a császári és királyi közös hadsereg katonai neveló'- és tisztképző intézeteinél magyar korona országokbeli ifjak részére létesített állami alapítványi helyekről szóló 1882. évi XXV. törvény czikk módosításáról" beterjesztett törvényjavaslat tárgyában. A katonai előterjesztések tárgyalása alkalmával úgy ezen bizottságban, mint a képviselőház üléseiben gyakran hangoztatott azon kétségtelen tény, hogy a magyar ifjak íiem foglalnak a közös hadsereg tiszti létszámában oly arányban helyet, mint ez — tekintettel a hadsereg közös voltára — kívánatos volna. Ezen baj oka főképen abban rejlett, hogy a megfelelő helyek hiányában a pályázók közül sokan — daczára annak, hogy különben a követelményeknek megfeleltek — a nevelőintézetekbe felvehetők nem voltak. Jelen törvényjavaslat hivatva lesz elősegíteni, hogy a magyar elem a közös hadsereg tisztikarában nagyobb számmal foglalhasson helyet. És miután a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy nemcsak a katonai al- és főreáliskolák- és akadémiákban képeztessenek ki államköltségen ezentúl magyar ifjak a katonai pályára, mint ez eddig történt, hanem a tervbe vett alapítványi helyek szaporítása folytán 100 hely a közös hadsereg hadapród-iskoláinak tartatik fenn, ez által a magyar érdekeket kielégítő azon nagy czél éretik el, mely hivatva lesz a katonai pályát azok részére is megnyitni, kiknek szülei oly szegényebb sorsú magyar állampolgárok, kik vagy az alsóbb díjosztályokba tartozó hivatalnokok, vagy közszolgálatban egyáltalán nem állanak és a kiknek gyermekei azon körülménynél fogva, hogy eddig azon ifjak birtak a felvételnél előnynyel, kiknek szülei a közügyek terén különös érdemeket szerzett katonai vagy polgári egyének voltak, — az államköltségen leendő katonai kiképeztetéstől elestek. Feleslegesnek tartjuk tehát bővebben indokolni a benyújtott törvényjavaslat üdvös voltát, mert a fentebb röviden vázolt czél elérése magában hordja annak indokolását, hogy miért üdvözli a bizottság a kormány kezdeményezését e téren őszinte hazafias örömmel. Midőn még arra utalunk, hogy a jelen törvényjavaslat az ez idő szerint az 1882. évi XXV. törvényczikkel magyar korona országokbeli ifjak részére létesített 120 állami alapítványi helyet 250-re emeli, mely emelésből 30 a közös hadseregbeli al-,' illetve főreáliskolák- és